Nyitólap  ::  Hórusz története  ::  Bemutatkozás  ::  Az ezoterika alapfogalmai  ::  Akasha krónika  ::  Kártyajóslás  ::  Sorselemzés  ::  Párkapcsolat elemzés  ::  Szeretetösztön és szexualitás  ::  Karma  ::  Árjegyzék

  Szerelmi kötésről  ::  A boldogsághormon hatása  ::  Lelki tanácsok  ::  Lelkünk titkai  ::  Átok és rontáslevétel  ::  Szellemlények  ::  Megszálló szellemek  ::  Szellemlények osztályai  ::  Elérhetőség

Hórusz Jósda

 

Szeretetösztön (Erósz) és szexualitás:

A szeretetösztön, azaz 1Erósz nem más, mint a világ tárgyaival való egyesülés utáni vágy, hogy transzcendáljuk (isteniesítsük) elválasztottságunkat, és legalább egy pillanatra megéljük a nem dualitás, vagyis az elveszett egység extázisát, örömét és boldogságát. (1Erósz a szerelem és a szexuális vágy istene a görög mitológiában)

Az ember valós feladata:

Az emberi psziché alapvetően és öröklötten növekvő, fejlődő tendenciájú. S az élet egyfajta utazás, mely a fejlődés, integráció és szintézis irányába mutat. Több kultúra és több vallás is alapvetően megfogalmazza, hogy az ember feladata az érés, kiteljesedés és az 2egység felé való törekvés. Továbbá azt is, hogy az ember (az élet) valós célja: kideríteni, hogy „ki vagyok én”, „mi dolgom a világban”, „honnan jöttem és hova megyek”, „mi az élet értelme” vagy akár „mi ennek a pillanatnak (történésnek) az értelme”. Bár az említett gondolatok a létért való küzdelem mindennapjaiban nagyon kevés embernek a fejében fordulnak meg, ezek mégis az élet „rejtett” - azaz nem tudatos - mozgatórugói közé tartoznak. (2Egység = világunk duális - jó és rossz, férfi és nő, nappal és éjszaka, stb.)

Szerelem és szexualitás:

A szerelem, a legszebb emberi érzés, keresése, vágya pedig örök és kortalan, mivel az emberek jó részében számtalan csalódás után is újra éled a vágy annak megtalálására, megélésére. A miért és a valós ok a tudat elől rejtett, ugyanis az emberek szerelmi vágya nem kifejezetten a fizikai társuk megtalálására vonatkozik. Sokkal inkább arra, hogy megtalálják lelkük másik felét - amit a paradicsomból - ahol még egység „uralkodott” - való kiűzetéskor elveszítettek, és akivel egyek lehetnek és, ha csak látszólag is, de kiléphetnek a dualitásból. Fentiek alapján egyértelmű, hogy az ember vágya a beteljesült szerelemre nem más, mint az, hogy megtalálja a másik felét, akivel lélekben egy lehet. A beteljesült és jól működő szerelemi kapcsolat pedig az embernek azon hite és érzése, hogy megtalálta lelki társát, azaz a másik felét.

A szerelmesek szexuális egyesülésük alkalmával - ha csak pillanatokra is - de eggyé válnak és kilépnek a dualitásból - tehát az ő szexuális egyesülésük az említett eggyé válás „hétköznapi” módja, vagyis az elveszett egységnek a földi megélése. Tehát a szerelmesek szexuális egyesülésének rejtett (azaz nem tudatos) célja egyértelműen az, hogy eggyé váljanak azzal, akit szeretnek, és ezáltal kilépjenek a dualitásból. Köztudott, hogy szerelem esetén intenzív a szexualitás, és az aktus megélése is jóval intenzívebb, nos, ennek a valós oka nem az, hogy ez esetben erősebb a szexuális késztetés (erősebb a libidó). Hanem az, hogy a szerelmesek szinte egymásba kívánnak olvadni (azaz eggyé szeretnének válni a szeretett személlyel). Tehát a szerelmesek eggyéválási vágyát a dualitásból való kilépésnek, az egység megélésének ösztönös vágya generálja.

Az egyház és a szexualitás:

Fentiek egyértelműen megcáfolják a történelmi egyházak azon tételeit, mely szerint az isten a szexualitást csupán gyermeknemzési célra adta az embernek. Hiszen a szerelemből fakadó aktus nem más, mint az egység megélésére tett kísérlet. A szerelem érzése pedig attól oly „csodás”, hogy az ember úgy érzi, egy azzal, akit szeret és így - ha csak látszólag is - de kilép a dualitásból. Tehát józan gondolkodással felismerhető, és elfogadható az, hogy az isten azért adta a szexuális egyesülés vágyát az embernek, hogy szerelemből fakadó egyesüléskor, ha csak pillanatokra is, de megélhesse az elveszett egység - a nem dualitás - érzését. Bár a szereteten és szimpátián alapuló szexuális egyesüléskor hiányzik a szerelem estén kialakuló, rejtett eggyéválási motiváció, és az ember még látszólag sem képes kilépni a dualitásból. Ez nem véletlen, ugyanis itt a valós cél, a pillanatnyi öröm, és boldogság megélése a valós cél. Ugyanis az  aktus ilyenkor boldogsághormont termel, mely hozzásegíti az embert ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is értelmét lássa az életnek.

A szexualitás természetesen az emberen kívüli élőlények esetén is boldogsághormont termel, de ez nem sokban különbözik a többi ösztönös késztetés kielégítésekor (evés, ívás, alvás, játék, stb.) kialakuló boldogságtól. Vagyis az emberen kívüli élőlények esetén a szexualitás ösztönös cselekvés, melynek kizárólagos célja a szaporodás, az utód nemzés, melynek vágyát a teremtő elültette a génjeikben. Tehát egyedül az ember rendelkezik azon képességekkel, hogy a lelki szerelemből (illetve mély érzelmekből) fakadó szexuális egyesülésnél - ha csak pillanatokig is - de képes megélni az elveszett egységet, továbbá azzal, hogy a szexualitást tudatosan is örömszerzésre „használja”.  vissza az előző oldalra

Ajánlom

Elérhetőség:1181 Budapest, Havanna u.

Budapest 2014-11-15 

Sámuel jós, numerológus & terapeuta

Bejelentkezés: +36-20-344-17422

A Hórusz Jósda Budapesten működik, ha nincs lehetősége személyes találkozásra

Jóslást - elemzést, írásban is vállalok!

  << tovább >>