Szeretetösztön (Erósz) és szexualitás:

A szeretetösztön, azaz ¹Erósz nem más, mint a világ tárgyaival való egyesülés utáni vágy, hogy transzcendáljuk (isteniesítsük) elválasztottságunkat, és legalább egy pillanatra megéljük a nem dualitás, vagyis az elveszett egység extázisát, örömét és boldogságát. (¹Erósz a szerelem és a szexuális vágy istene a görög mitológiában)

Az ember valós feladata:

Az emberi psziché alapvetően és öröklötten növekvő, fejlődő tendenciájú. S az élet egyfajta utazás, mely a fejlődés, integráció és szintézis irányába mutat. Több kultúra és több vallás is alapvetően megfogalmazza, hogy az ember feladata az érés, kiteljesedés és az ²egység felé való törekvés. Továbbá azt is, hogy az ember (az élet) valós célja: kideríteni, hogy „ki vagyok én”, „mi dolgom a világban”, „honnan jöttem és hova megyek”, „mi az élet értelme” vagy akár „mi ennek a pillanatnak (történésnek) az értelme”. Bár az említett gondolatok a létért való küzdelem mindennapjaiban nagyon kevés embernek a fejében fordulnak meg, ezek mégis az élet „rejtett” - azaz nem tudatos - mozgatórugói közé tartoznak. (²Egység = világunk duális - jó és rossz, férfi és nő, nappal és éjszaka, stb.)

Szerelem és szexualitás:

A szerelem, a legszebb emberi érzés, keresése, vágya pedig örök és kortalan, mivel az emberek jó részében számtalan csalódás után is újra éled a vágy annak megtalálására, megélésére. A miért és a valós ok a tudat elől rejtett, ugyanis az emberek szerelmi vágya nem kifejezetten a fizikai társuk megtalálására vonatkozik. Sokkal inkább arra, hogy megtalálják lelkük másik felét - amit a paradicsomból - ahol még egység „uralkodott” - való kiűzetéskor elveszítettek, és akivel egyek lehetnek és, ha csak látszólag is, de kiléphetnek a dualitásból. Fentiek alapján egyértelmű, hogy az ember vágya a beteljesült szerelemre nem más, mint az, hogy megtalálja a másik felét, akivel lélekben egy lehet. A beteljesült és jól működő szerelemi kapcsolat pedig az embernek azon hite és érzése, hogy megtalálta lelki társát, azaz a másik felét.

A szerelmesek szexuális egyesülésük alkalmával - ha csak pillanatokra is - de eggyé válnak és kilépnek a dualitásból - tehát az ő szexuális egyesülésük az említett eggyé válás „hétköznapi” módja, vagyis az elveszett egységnek a földi megélése. Tehát a szerelmesek szexuális egyesülésének rejtett (azaz nem tudatos) célja egyértelműen az, hogy eggyé váljanak azzal, akit szeretnek, és ezáltal kilépjenek a dualitásból. Köztudott, hogy szerelem esetén intenzív a szexualitás, és az aktus megélése is jóval intenzívebb, nos, ennek a valós oka nem az, hogy ez esetben erősebb a szexuális késztetés (erősebb a libidó). Hanem az, hogy a szerelmesek szinte egymásba kívánnak olvadni (azaz eggyé szeretnének válni a szeretett személlyel). Tehát a szerelmesek eggyéválási vágyát a dualitásból való kilépésnek, az egység megélésének ösztönös vágya generálja.