Nyitólap  ::  Üdvözlet  ::  Hórusz története  ::  Bemutatkozás  ::  Az ezoterika alapfogalmai  ::  Akasha krónika  ::  Kártyajóslás  ::  Sorselemzés  ::  Párkapcsolat elemzés  ::  Szeretetösztön és szexualitás  ::  Szerelmi kötésről

 A boldogsághormon hatása  ::  Számmisztika tanfolyam  ::  Lelki tanácsok  ::  Lelkünk titkai  ::  Karma  ::  Átok és rontáslevétel  ::  Szellemlények  ::  Megszálló szellemek  ::  Szellemlények osztályai

 
Hórusz Jósda  
 

Az ezoterika alapfogalmai

Ezoterikus tanítások a világ keletkezéséről, illetve a makrokozmosz, a mikrokozmosz, az ember és a világ működésének időtlen összefüggéseiről

Mielőtt rátérnénk a makrokozmoszra, a mikrokozmoszra, az emberre és a világ időtlen összefüggéseire, had ejtsek pár szót a világ keletkezéséről:

A világ keletkezése az ezoterikus tanítások szerint:

  Először létezett egy örök, végtelen, megismerhetetlen, valódi Lét, amely nem más mint az őskáosz, vagy ha úgy tetszik a teremtett világok előtti állapot, melyben ott lakozott az isten.
Majd az őskáoszból lett, vagyis abból származik a megnyilvánult Istenség, amely az egységből kettősséggé, a kettősségből pedig *hármassággá (lélek - szellem és test) fejlődött.
A megnyilvánult Hármasságból született számos spirituális lény, először az angyalok, akik a kozmikus rendet igazgatják - majd *később "születtek" a démonok és az egyéb spirituális lények.

*később - a démonok - a démonok a sötét angyalok rendje, akiknek Lucifer a fejedelme, ők az un. égi , vagy más néven az angyalok háborúja után születtek - a démonok az égből letaszított angyalok.
Az ember nem más mint a megnyilvánult Isten visszfénye (képmása), és ezért alapvetően szintén hármasság, belső és valódi énje, a lélek, örök és mégis azonos a világ énjével (a kornak megfelelő Világ-lélekkel).
Az ember megtestesülések sorozatán át fejlődik, a testbe a fejlődési vágy húzza, a megtestesüléstől, majd a tudás és az áldozat szabadítja meg
végleg, amikor is potenciális istenségből ténylegesen istenivé válik.

Az ezoterika tanítása az emberről:

Az emberi hármasság, azaz - test - lélek és szellem egysége:

A következő fontos ezoterikus tanítás az emberi hármasság - azaz a test - lélek és szellem egysége, kölcsönhatása és egyensúlya. A test - lélek és szellem egysége az analógia törvényére vezethető vissza, mely kimondja, hogy a durva anyagi sík mindig a finomabb szellemi sík leképeződése. Az ezoterikus tanítások szerint az ember nem más, mint anyagba zárt szellem, a tanítások az embert három nagy síkra osztják fel: testre, lélekre és szellemre. Alapvető törvény: mindig a szellemi minőség határozza meg a lelki és testi minőségeket, de a szintek között létrejönnek kölcsönhatások. Azaz, eleve a tudat határozza meg a testi - (fizikai) létet, de a testi lét is visszahat a tudatra. A szellem és a test az anyag poláris ellentétpárja, a lélek pedig nem más, mint a közvetítő, azaz összekötő elem a szellem és a test között. A fenti hármasság kezelésekor figyelembe kell venni az ezoterika másik nagy tanítását: az egyensúlyt. Az ősi mesterek tanításai szerint az a legjobb, ha az ember egyszerre fejleszti magát testi, lelki és szellemi szinten. Ugyanis ezzel meg tudja őrizni az egyensúlyát, így viszonylag közel marad a középpontjához, és így veszíti a legkevesebb energiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elsajátított szellemi törvényeket át kell ültetni a gyakorlatba, a tettek szintjére.

A lélek fogalma, jelentése:

A lélek szó alatt eredetileg az ember isteni - halhatatlan részét értejük, mely időről - időre újra megtestesül, hogy ezáltal tökéletesedjék, és így istenivé váljon, amikor is majd egybeolvad az őt teremető istennel.

Vagyis a lélek az ember érzelmi teste (azaz asztrál teste) mely életről - életre megtestesül a fizikai világban, és magában őrzi minden eddigi inkarnációjának emlékét.

Továbbá a lélek szűkebb értelemben az ember (tágabb értelemben viszont mindennek az) örök, immateriális, spirituális formája, mely életet ad a fizikai formának, azaz a testnek.

De mindezek mellett napjainkban a lélek szónak nagyon sok értelmezése van, a pontos meghatározást leginkább a felfogások különbsége nehezíti.

 Pl. a korábbi magyar pártállami rendszerben még az orvosi egyetemen így a pszichológusok és a pszichiáterek is összemosták a lélek és a szellem kifejezéseket.

A szellem fogalma és jelentése:

A szónak szintén sok jelentése van, itt csupán egy - kettőre fogok kitérni. Az ezoterikus filozófiában és a nyugati vallásokban „használt” jelentése: a legfelsőbb isteni minőség. A spiritizmus az elhunytak finomtesteit nevezi így (a „látók” számára látható és médiumon keresztül kommunikálni tud az élőkkel) mely megszálló lénnyé is válhat. A természetvallások szerint viszont minden természeti elemnek - fának, erdőnek, kőnek, hegynek, folyónak - is van szelleme. Továbbá számos egyéb jelentése van, melyek közül talán a "Spiritus Sanctus", amit leginkább Szent Léleknek fordítanak.

Ezoterikus tanítások a világról:

Az analógia törvénye:

Ma az ezoterikában talán az analógia törvénye a legismertebb - azaz "ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van". Ez hétköznapi szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy az ember azaz a mikrokozmosz, ugyanúgy működik, mint a világ - azaz a makrokozmosz. Az analógiás gondolkodás nem oksági, vagyis nem az okot és az okozatot kutatja, hanem ugyanazt a lényegi mintát, összefüggést fedezi fel a látszatra (formára) egymástól teljesen különböző dolgokban. Tehát az analógiás gondolkodás a belső látást veszi alapul, amely a formák és az események mögötti tartalmat és törvényszerűséget kutatja. Az analógiás gondolkodásból ered az ezoterikus tanítások egyik központi alaptétele, mely szerint a fizikai (látható és tapintható) világ, a láthatatlan, vagyis a csak érzékelhető (szellemi) világ leképeződése. Tehát, minden dolog a szellemi világból indul ki, és a látható világban - a szellemi törvényszerűségek szerint - meghatározható formában fejeződik ki. Az analógia "ahogy fent, úgy lent" törvényének egyik változata a "ahogy bent, úgy kint". Ez szűkebb értelemben azt jelenti, hogy ami az emberben belül van (gondolat, érzelmek, és az egész belső világa), az megjelenik (leképeződik) a külsején és a környezetében is. Ezért ez megfelel annak az univerzális törvénynek, hogy a szellemi (láthatatlan) valóság megjelenik a látható, fizikai világban.

Az elemekről:

Az ezoterikus világnézet szerint a látható és láthatatlan világok egyaránt a négy elemből (a keleti tanításokban 3, illetve 5 elem van) - tűz, levegő, víz, föld - épülnek fel, és ezek egyensúlyán és kölcsönhatásán alapulnak. A szellemi minőség megfelelője a tűz, melynek a földelem a kiegészítő és kiegyensúlyozó párja. A gondolati (intellektus) minőséget a levegő jelöli, kiegészítő, melynek a kiegyensúlyozó párja a víz, mely az érzelmi minőségnek felel meg.

A szellemi hierarchiák:

Az ezoterikus gondolkodásához a hierarchia (szentek uralma) kapcsolható. Az ezoterikus szemléletben ez, azt jelenti, hogy a világ (mikrokozmosz és makrokozmosz) felépítése piramisszerű. A piramis csúcsán pedig a legnagyobb szellemi érték áll, az, ami a legközelebb van a tökéletességhez, a halhatatlansághoz, és az egységhez, ez az ami áthatja az egész rendszert (a szent szellem). A piramis alján pedig az van, ami ettől a legtávolabb áll - vagyis a fizikai világ. A szellemi hierarchiát valahogy így kell elképzelni: a csúcson a Teremtő, vagyis az öröktől létező és örökké való Egy (azaz a „tiszta” szellem) áll. Mindahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy az ezoterikus tanítások szerint az anyag nem más, mint összesűrűsödött energia (ahol a szellem adja meg a formát). Az energia pedig az idők kezdete óta létező Szent Szellemtől, azaz az istentől (teremtőtől) származik.

Tehát a világot alkotó „három alaptétel” a szellem, az energia, és az anyag, egy és ugyanaz, ezeket csupán a forma különbözteti meg. A szellemi hierarchia további jellemzője, hogy aki vagy ami "fent van", az „látja” és érzékeli azokat akik, és amik alatta vannak, és bármikor hatással lehet azokra - ez viszont fordítva nem igaz. A hierarchia alsóbb szintjén lévők nem látják, és közvetlenül nem érzékelik a felettük levőket, így hatni sem tudnak rájuk. /A földi világ is piramisszerűen épül fel, ám a szellemi és az emberi hierarchiát egy nagyon nagy és nagyon döntő erő - a szeretet - különbözteti meg egymástól!/ A szellemi hierarchiában minél „fentebb” helyezkedik el valaki, annál erősebbek a szellemi képességei, de mindezek mellett több és tökéletesebb benne a szeretet is. Ez fordítva viszont így igaz: egy lény minél alacsonyabb szinten áll a hierarchiában, annál távolabb van az isteni szeretettől és tökéletességtől.

A teremtett szellemi világok három hierarchiája:

Mely az egyházi és az ezoterikus tanítások szerint a kilenc angyali rend, melyhez az alábbiak sorolhatók:

    I. hierarchia: szeráfok, kerubok és trónok - ők állnak Istenhez a legközelebb.

    II. hierarchia: uraságok, erők és hatalmasságok - ők közvetítenek az I, és III, hierarchia között.

   III. hierarchia: fejedelmek (ők felügyelik az uralkodók, a törzsek és a népek békéjét) arkangyalok (ők a főangyalok) és őrangyalok.

 Az őrangyalok állnak legközelebb az emberekhez, ők közvetítik Isten parancsait és a mindennapi élet során is ők segítik az embereket.

A legalul lévő fizikai lét pedig, a fentieknek az anyagba való leképeződése.

Az égi szellemi hierarchiáról: ez magában foglalja az isteni rendet és a szeretetet - ennek semmi köze sincs az erőszakhoz és az elnyomáshoz, ez csupán az emberi „hierarchia” (ranglétra) sajátossága. Ezért az ezoterikus tanítások nem beszélnek sem egyenlőségről, sem demokráciáról. Hiszen tanításai során Jézus sem mondta azt soha - hogy egyelőek vagytok, mindig csak azt mondta, hogy testvérek vagytok, és szeressétek egymást. A szellemi hierarchia nem csak az égiekre, hanem az ember szellemi útjára is vonatkozik. Valahol legalulról indulunk el, bejárjuk és megtapasztaljuk a szinteket, és egyik szintről csak úgy jutunk a következőre, ha megértünk arra (ehhez sok esetben kevés egy inkarnáció). Vagyis csak akkor léphetünk egyik szintről a másikra, ha eljött annak az ideje, átestünk a beavatáson, és átengedett a Kerub (a küszöb őre). Ugyanis minden egyes szint nagyobb tudatosságot és több szellemi - lelki és testi energiát hoz, ehhez viszont belülről kell felnőni. A fentiek alapján, egyetemes igazságot tartalmaz az a közmondás, hogy hasonló, a hasonlónak örvend, vagyis az emberek az útjukon azokkal értik meg legjobban egymást, akik hozzájuk hasonló szellemi szinten vannak.

A földi, szellemi hierarchiákról: a szellemi hierarchiáról írtak földi viszonylatban is igazak, azaz minél magasabb szintre jut el valaki a földi szellemi hierarchiában (az ezoterikus tudásban és annak megfelelő használatában) annál nagyobb lesz a (szellemi) szabadsága is. A szabadsággal növekszik az ereje is, ám a megszerzett tudással és erővel párhuzamosan növekszik a felelőssége, és az alatta lévők javára végzett szolgálat mértéke is. Továbbá földi viszonylatban is igaz az, hogy valaki minél alacsonyabb szinten áll a szellemi tudásban, annál kisebb a világra ható ereje és annál korlátozottabb a szabadsága, és az egész élete. (a kapott „erő” földi hívságok megszerzésére - pl. szükségesnél több pénz, vagyon, élvezetek, mások feletti uralkodás…stb. - nem használható. Az erőt csak szolgálatra, útmutatásra, és mások segítésére lehet és kell használni, a feladat nem teljesítése és az útról való letérés karmát von maga után!)  

A vonzás hatalma - a rezonancia törvénye:

A rezonancia törvénye az ezoterikus szemlélet alaptanításai közé tartozik, mely szerint minden dolognak van egy alaprezgése, hasonló a hasonlót vonzza, és a bevonzott által megerősödik, az ellentétek pedig kioltják egymást. Az ezoterikus alapszemlélet szerint, ennél a törvénynél is megkülönböztetünk tágabb - világi - azaz makrokozmikus, és szűkebb - emberi - vagyis mikrokozmikus megnyilvánulást is. Ez szűkebb értelemben azt jelenti, hogy életünk során leginkább azzal találkozunk, ami bennünk van (azaz életünk minden „külső” történése a belsőnk kivetülése) mert a találkozás a hasonlóságok összekapcsolódásával jön létre. Mindez azt jelenti, hogy olyan emberekkel, eszmékkel és lehetőségekkel találkozunk, melyek - (ha számunkra tudattalanul is) - de bennünk is ott vannak. Amennyiben a dolgokat tágabb értelemben szemléljük, akkor a rezonancia törvénye azt is jelenti, hogy a valóságnak csak azt a részét tudjuk érzékelni, amellyel rezonánsak vagyunk - vagyis amelyre affinitásunk van. Tehát minél tágabb és emelkedettebb a tudatunk, annál több mindent tudunk a körülöttünk lévő világból és annak történéseiből (rezgéseiből) érzékelni.

Az energiaminta törvénye:

Az energiaminta törvénye kimondja, hogy bármely tevékenység - legyen az gondolati, vagy akár fizikai - egy rá jellemző rezonanciát, azaz energiamintát hoz létre. Ez az energiaminta egyre erősebb és egyre tartósabb lesz, ha egyre többen, egyre többször, és egyre nagyobb erővel végzik az adott tevékenységet. Pl. egy kisebb csoportnak van egy hobbija, melyet ők naponta gyakorolnak, így ez először létrehoz egy energiamintát a csoport tagjaiban, majd idővel az univerzumban is. Minél többen és minél többször űzik ezt a hobbit, az energiaminta annál jobban megerősödik, majd az univerzumban is létrehoz egy energiamintát, azaz egy morfogenetikus teret. A morfogenetikus tér energiája először csak a hasonló érdeklődésűek számára lesz érzékelhető, aztán ahogy erősödik, már mások számára is érzékelhető és befolyásoló erővé válik.

Ez a magyarázata annak, hogy amit sokan és erősen hisznek (vagy egyes érdekcsoportok elegendő erővel ismétlik - „sugározzák”) az afféle igazságként kerül be a köztudatba és tudattalanul hat mindenkire, azokra is, akik eredetileg másként gondolkodtak („világi” példa erre a reklámok és a média befolyásoló ereje). Tehát, minél erősebb a minta, az annál nagyobb távolságból lesz érzékelhető és annál nagyobb lesz a vonzó és megvalósító ereje is. Aztán, ha egy hit, vagy egy szokás létrehoz egy energiamintát, akkor az, az univerzumban magként viselkedik, és a hasonló energiáktól megerősödve „kikel” - vagyis kézzelfogható (fizikai) valóságként leképződik, megnyilvánul a világban. A fentiek egyaránt érvényesek a mikrokozmikus és a makrokozmikus sík, szellemi és fizikai síkjára is.

A *szinkronicitás:

Az ezoterikában akkor beszélünk szinkronicitásról, amikor az események egy időben, egymással párhuzamosan zajlanak le a valóság különböző síkjain. (*szinkron - görög eredetű szó, melynek jelentése: egyidejű, azonos időben zajló esemény). A szinkronicitás a rezonancia és az analógia törvényének egyik következménye. A szinkronicitás szót C.G. Jung használta először műveiben, a jelentős dolgok és történések egybeesésének leírására. Jung szerint az álmokban és misztikus élményekben megjelenő tudattalan szimbólumok gyakran megegyeznek a fizikai valóságban megtapasztalt dolgokkal. Úgy vélte, hogy a szinkronicitás képezi az *asztrológia és egyes jövendölések alapját.

Asztrológiáról és jövendölésről spiritisztaként: tény, hogy a múltból fakad a jelen és a jelenből fakad a jövő. Vagyis hozott és tanult képességeink, valamint környezetünk és neveltetésünk bizonyos fokig meghatározza tetteinket és nem tetteinket. Tetteink és nem tetteink pedig erősen meghatározzák a sorsunkat, tehát életünk eddigi eseményei befolyásolják a jövőnket ~ sorsunk. Viszont mindezek mellett életünk folyamán történnek velünk okságot nélkülöző (mindennek van oka, de az ok emberi logikával nem mindig érthető) - események is. Továbbá léteznek jelek, melyek előre vetítenek bizonyos jövőbeli eseményeket, plusz léteznek megérzések, amikor is egy erre affinitással rendelkező személy megérez, vele vagy mással, másokkal eddig meg nem történt eseményeket - azaz hosszabb vagy rövidebb időn belül rá, másra, másokra váró történéseket, találkozásokat. Ha az asztrológia és a jóslások életünk eddigi eseményein alapszanak, akkor mi a helyzet a fenti két sorban vázolt eseményekkel? Talán részemről nem elbizakodottság azt gondolni, hinni és állítani, hogy a jövendöléskor látott - kapott „eredményeket” egy szemmel nem látható felsőbb erő "súgja - közvetíti", és azt, hogy ezen információk nem teljesen vezethetők vissza eddigi életünk történéseire - mindezt tapasztalataim és okkult ismereteim is megerősítik.

A „véletlen” törvénye:

A rezonancia és az analógia törvényének sokkal lényegesebb megnyilvánulása az ún. véletlen. Az ezoterikus tanítások szerint nincsen véletlen, azaz mindig és minden valamely okból történik. A szellemi világban rend és törvényszerűség uralkodik, amely leképeződik a fizikai síkra is. Mivel nem mindig látunk rá a dolgok mögötti összefüggésekre, és az emberek nagy része nem tudja összekapcsolni a fizikai megnyilvánulást a szellemi törvényekkel, így a köznyelvben előszeretettel nevezzük "véletlennek" a törvényszerű eseményeket. A törvényszerű események egyszerű példája az, amikor az életutunkhoz és az azon való haladásunkhoz szükségünk van valamely lényeges dologra, akkor találkozni fogunk azzal a személlyel, információval, aki - vagy ami ahhoz hozzásegít bennünket.

A polaritás törvénye:

Az ezoterikus tanítások további fontos alaptörvénye a polaritás. Mely azt jelenti, hogy az ember olyan (képzelt) „valóságban” él, ahol mindent kettősségben érzékel: ég és föld, szellem és anyag, jó és rossz, férfi és nő. Ezzel ellentétben a polaritás törvénye kimondja, hogy a két ellentétes minőség (nő és férfi, /jin és jang/ ég és föld, éjszaka és nappal, jó és rossz/ egységet alkot. Ezt az egységet az ember azért látja kettősnek, mert a gondolkodása poláris (a polaritás abból fakad, hogy az ember a paradicsomból való kiűzetéskor elhagyta az egységet)

Ezoterikus tanítások a pólusok működéséről:

A két legalapvetőbb póluspár a női és a férfi, de ezek nem azonosak a biológiai nemekkel, inkább az energia minőségére vonatkoznak, ahogy azt az ősi Kínai jin-jang (yin-yang) elmélet tanítja. A jin-jang elmélet szerint az univerzumban nincs csak jin, vagy csak jang pólus, hanem mindkettő magában hordozza az ellenpólusát (pl. minden nőben vannak jang - azaz férfi tulajdonságok, és minden férfiben vannak női - azaz jin tulajdonságok) is. A jin-jang elmélet abból az ősi kínai (taoista) elképzelésből ered, hogy minden emberi, természeti és világegyetemi jelenség két egymással ellentétes (de nem szembenálló) ősprincípiumból, a jinből és a jangból áll. Vagyis az univerzum eleve kétpólusú, a két pólus pedig kiegészíti egymást és ez adja az egységet, tehát egyik pólus sem távolítható el a világból.

Tehát amit materiális beállítottságú világunkban az ellentétek közti harcnak tekintenek, az valójában az univerzum erőinek és energiáinak kiegyenlítődése. (pl. a szervezetben a serkentő jang és a gátló jin funkciók állandóan ellenőrzik egymást és a kiegyenlítődésre törekszenek. Ha ez az egyensúly felborul és bármelyik elem túlsúlyba kerül, előbb - utóbb létrejön a testi betegség. Tehát az emberi világra oly jellemző ellentétek közötti harc felesleges, ugyanis az univerzum törvényei szerint az ellentétek nem ellenségek, hanem egymás kiegészítői, így egyik sem "győzhet" véglegesen a másik felett.

Az univerzum erői a kiegyenlítődésre törekszenek, ezért ahogy erősödik az egyik pólus, úgy gyengül a másik, tehát előbb - vagy utóbb bekövetkezik a pólusváltás. A pólusváltás következtében az eddig gyenge pólus megerősödik, és az a pólus, ami eddig erős volt, gyengül, majd elveszíti az erejét. A polaritás világát nem lenne szabad letagadni, hanem tudomásul kell azt venni, mint létező „valót”, mert az a természet alaptörvényei közé tartozik. A megoldás az ellentétek egyesítése (ez adja az egységet) és nem az „egyik” vagy a „másik” pólus választása. Mivel a polaritás az emberi gondolkodás sajátossága, így emberi gondolkodással nem is kerülhető ki. (Kivételt csak azok a megvilágosodott mesterek képeznek, akik már olyan fejlett szellemi szinten állnak, hogy földi tartózkodásuk során nem szükséges belépniük a polaritás világába). Ahhoz, hogy valaki visszajusson az egységbe, előbb el kell fogadnia és meg kell élnie a poláris valóságot. Az ezoterikus tanítások szerint a világ eredeti állapota a tiszta szellemiség, ahol egység van. Ez a létállapot (a paradicsomból való kiűzetéskor) megtört és lefokozódott (ezt a megtört létállapotot fejezi ki a polaritás törvénye) azaz az egységből létrejött a kettősség, a polaritás. Az ember legfőbb szellemi célja pedig nem más, mint az, hogy visszajusson az egységbe, a tökéletes létállapotba. A fenti tanítások egyaránt érvényesek a mikro és a makrokozmoszra is.

Az éberség ezoterikus fogalma:

Az ezoterikus tanítások gyakran hivatkoznak az éberség fogalmára, mely az ősi mesterek szerint az egyik legnagyobb cél az ember életében. Az ő rövid és tömör megfogalmazásuk szerint az az ember éber, aki felébredt az érzékek csalóka világából, és tudja, hogy a földi materiális világ, nem más, mint az érzékek, az értelem, az érzések és a szenvedélyek által keltett illúzió. Ahhoz, hogy valaki éber, azaz ezoterikus szempontból nézve tudatos legyen, az egység világában kell élnie, amikor - ahol egynek éli meg magát „mindennel”. Ahogy az emberi tudat eltávolodott az isteni egységtől, lecsökkent az ébersége, és un. kába, alvó állapotba került. Az un. kába tudatállapot jellemzője, hogy az ember így, az egységtől elszakadva, magányosnak - „elveszettnek” érzi magát. (Napjainkban kezdenek „ébredni” a lelkek, ennek a következménye, hogy az emberek tudattalanul is keresnek valamit, ami választ ad a léttel, az élet értelmével, és a halállal kapcsolatos kérdéseikre: honnét jöttünk, hová megyünk, van e élet a hál után?..,stb)  Nos, amit „tudattalanul” keresnek az emberek, az nem más, mint az az egység, amitől valaha eltávolodtunk. Ugyanis a kába - alvó állapot megszünteti és elfedi az egység-tudatot, azaz azt, hogy mindannyian egyek vagyunk mindennel (vagyis az élet - a lét, a világmindenség egy tőről fakad). Ennek megértéséhez vissza kell kanyarodnunk a hierarchia törvényéhez, amely kimondja, hogy, a szellemi csúcson az egy - azaz a szentszellem áll, aki maga az egység, ő a forrás és belőle ered minden, tehát itt a tudat (még) egységben érzékel mindent. A szellemi hierarchia alján a kábaság, az alvó, álmodó állapot van, itt a tudat bizonytalanul, kétségek közt vergődve és „elhagyatva” érzi magát. Itt a tudat be van zárva önmaga szűk világába, amely nem más, mint a racionális és materiális emberi tudat. Tehát az alvó - kába állapot, egyenlő a csökkent beszűkült tudattal, melyet az ősi ezoterikus mesterek csak úgy neveztek - megtört lét.

A fentiekből kifolyólag az éberség - az „éber tudatállapot” az ember legnagyobb és legvégső célja, amely nem más, mint a forráshoz, az egységbe való visszatérés, és a legtisztább szellemiséggel - a szent szellemmel - való azonosulás, ahol már nem létezik a halál. Korunk embere, az un „*nyugati ember”- * (racionális, materiális) aki büszke arra, hogy mennyi mindenre rájött és mennyi mindent „tud”, szinte mindent „tanulással és a tanultak alapján történő cselekvéssel" akar elérni. Holott az éberséget nem lehet akarattal, „fizikai” erőfeszítésekkel, racionális ismeretek megszerzésével elérni, mert ez mind - mind elvág bennünket az éberségtől, az egységtől. Az egység csak megvilágosodással, azaz isteni kegyelemmel érhető el, szokványos emberi tettekkel nem szerezhető meg. Napjainkban a „nyugati emberek” hajlamosak azt hinni, hogy a földi szellemi megismerés (az észbeli tudat) a tudattalanul keresett, hiányolt „dolgoknak” (az egységnek) a kulcsa. Ám ez a tudás felszínes, csak a külsőségekre, a látható, kézzel fogható, ésszel megmagyarázható dolgokra irányul, és nem a lényegre, nem arra, ami a „földi” valóság mögött van. Ez a tudat, olyan mintha semmit sem tudna az ember, hiszen ez nem az Egytől (nem az egységből) hanem a megtört létből származik.

Bejelentkezés telefonon: +36-20-344-1742, vagy E mail

Elérhetőség:1181 Budapest, Havanna u.

Budapest 2014.01.06 - Sámuel jós, numerológus & terapeuta

<< tovább >>