 |
Az ezoterika alapfogalmai
Ezoterikus tanítások a
világ keletkezéséről, illetve a
makrokozmosz, a mikrokozmosz, az ember és a világ
működésének időtlen összefüggéseiről
Előszó:
A Hórusz Jósda kedvelőivel, illetve látogatóival ezúttal
osztom meg, az Ezoterika alapfogalmai írásomat.
Aki ezt az írást elolvassa, az ízelítőt kaphat az ezoterikus
úton járók világnézetéről, és a teremtett világ eredeti
felosztásáról (világunk ma már rettenetesen el van
hangolódva, az ember már rég letért a valós útról!)
Az
útról való letérés valahol ott és akkor kezdődött el mikor
az egyház elkezdte meghamisítani a Bibliát - ez az I.
Konstantin római császár által összehívott, első niceai
zsinat - 325. máj. 20.-júl. 25 - alkalmával történt.
Az első niceai (más néven nikaiai) zsinat célja röviden az
volt, hogy eldöntsék Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy
csak hasonlatos hozzá, itt két tan az Ariánusok és Szent
Alexandrosz tanai csaptak össze.
Az Ariánusok - ők Arius püspök követői voltak - szerint a
Fiú, azaz Jézus nem egylényegű az atyával, csak annak a
teremtménye, míg Alexandriai Szent Alexandrosz püspök és
követői szerint a Fiú egylényegű az Atyával.
De
az Alexandriai egyházban nem fért meg a két tanítás, illetve
Szent Alexandrosz tanai tetszetősebbek voltak az egyháznak,
ezért az egyház úgy döntött, hogy az ő tanai az igazak és
ekkor létrejött a szakadás.
Így
az Alexandriai egyház mellett létrejött az Ariánusok
mozgalma mely a kereszténység egyik ága volt a 4. századtól,
és az akkori világ több részén is a kora középkorig - a 8.
századig - fennmaradt.
A
kereszténység - azaz a katolicizmus - az államvallássá
válása után /I. Theodosius római császár - 379 január-395
január - tette azzá/ a biblia bizonyos részeit kihagyták,
átírták, kiegészítették, úgy, hogy az a katolikus egyháznak
tetsző legyen, illetve az lehetővé tegye az egyház
vagyonosodását és a papok jó életét (dőzsölését).
Nos, a bevezető után jöjjön a lényeg, vagyis az Ezoterika
alapfogalmai.
A
világ keletkezése az ezoterikus tanítások szerint:
Mielőtt rátérnék a makrokozmoszra, a mikrokozmoszra, az
emberre és a világ időtlen összefüggéseire, ejtek pár
szót a világ keletkezéséről is:
Először létezett egy örök, végtelen,
megismerhetetlen, valódi lét, amely nem más mint az őskáosz,
vagy ha úgy tetszik a teremtett világok előtti állapot,
melyben ott lakozott az isten.
Majd az őskáoszból lett, vagyis abból származik a
megnyilvánult Istenség, amely az egységből kettősséggé, a
kettősségből pedig *hármassággá (lélek - szellem és test)
fejlődött.
A megnyilvánult Hármasságból született számos spirituális
lény, először az angyalok, akik a kozmikus rendet igazgatják
- majd *később "születtek" a démonok és az egyéb spirituális
lények.
*később - a démonok - a démonok a sötét angyalok rendje,
akiknek Lucifer a fejedelme, ők az un. égi , vagy más néven
az angyalok háborúja után születtek - a démonok az égből
letaszított angyalok.
Az ember nem más mint a megnyilvánult Isten visszfénye
(képmása), és ezért alapvetően szintén hármasság, belső és
valódi énje, a lélek, örök és mégis azonos a világ énjével
(a kornak megfelelő Világ-lélekkel).
Az ember megtestesülések sorozatán át fejlődik, a testbe a
fejlődési vágy húzza, a megtestesüléstől, majd a tudás és az
áldozat szabadítja meg
végleg,
amikor is potenciális istenségből ténylegesen istenivé
válik.
Az
ezoterika tanítása az emberről:
Az emberi
hármasság, azaz - test - lélek és szellem egysége:
A következő fontos ezoterikus tanítás az emberi hármasság -
azaz a test - lélek és szellem egysége, kölcsönhatása és
egyensúlya. A test - lélek és szellem egysége az analógia
törvényére vezethető vissza, mely kimondja, hogy a durva
anyagi sík mindig a finomabb szellemi sík leképeződése. Az
ezoterikus tanítások szerint az ember nem más, mint anyagba
zárt szellem, a tanítások az embert három nagy síkra osztják
fel: testre, lélekre és szellemre. Alapvető törvény: mindig
a szellemi minőség határozza meg a lelki és testi
minőségeket, de a szintek között létrejönnek kölcsönhatások.
Azaz, eleve a tudat határozza meg a testi - (fizikai) létet,
de a testi lét is visszahat a tudatra. A szellem és a test
az anyag poláris ellentétpárja, a lélek pedig nem más, mint
a közvetítő, azaz összekötő elem a szellem és a test
között. A fenti hármasság kezelésekor figyelembe kell venni
az ezoterika másik nagy tanítását: az egyensúlyt. Az ősi
mesterek tanításai szerint az a legjobb, ha az ember
egyszerre fejleszti magát testi, lelki és szellemi szinten.
Ugyanis ezzel meg tudja őrizni az egyensúlyát, így
viszonylag közel marad a középpontjához, és így veszíti a
legkevesebb energiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az
elsajátított szellemi törvényeket át kell ültetni
a gyakorlatba, a tettek szintjére.
A lélek fogalma, jelentése:
A lélek szó alatt eredetileg az ember isteni - halhatatlan
részét értejük, mely időről - időre újra megtestesül, hogy
ezáltal tökéletesedjék, és így istenivé váljon, amikor is
majd egybeolvad az őt teremető istennel.
Vagyis a
lélek az ember érzelmi teste (azaz asztrál teste) mely
életről - életre megtestesül a fizikai világban, és magában
őrzi minden eddigi inkarnációjának emlékét.
Továbbá a lélek
szűkebb értelemben az ember (tágabb értelemben viszont
mindennek az) örök, immateriális, spirituális formája, mely
életet ad a fizikai formának,
azaz a testnek.
De mindezek mellett napjainkban a lélek
szónak nagyon sok értelmezése van, a pontos
meghatározást leginkább a felfogások különbsége
nehezíti.
Pl.
a korábbi magyar pártállami rendszerben még az orvosi
egyetemen így a pszichológusok és a pszichiáterek is
összemosták a lélek és a szellem kifejezéseket.
A szellem
fogalma és jelentése:
A szónak szintén sok jelentése van, itt csupán egy - kettőre
fogok kitérni. Az ezoterikus filozófiában és a nyugati
vallásokban „használt” jelentése: a legfelsőbb isteni
minőség. A spiritizmus az elhunytak finomtesteit nevezi így
(a „látók” számára látható és médiumon keresztül
kommunikálni tud az élőkkel) mely megszálló lénnyé is válhat. A
természetvallások szerint viszont minden természeti elemnek
- fának, erdőnek, kőnek, hegynek, folyónak - is van
szelleme. Továbbá számos egyéb jelentése van, melyek közül
talán a "Spiritus Sanctus", amit leginkább Szent Léleknek
fordítanak.
Ezoterikus tanítások a világról:
Az analógia törvénye:
Ma
az ezoterikában talán az analógia törvénye a legismertebb -
azaz "ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami
fent van, az megfelel annak, ami lent van". Ez hétköznapi
szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy az ember azaz a
mikrokozmosz, ugyanúgy működik, mint a világ - azaz a
makrokozmosz. Az analógiás gondolkodás nem oksági, vagyis
nem az okot és az okozatot kutatja, hanem ugyanazt a lényegi
mintát, összefüggést fedezi fel a látszatra (formára)
egymástól teljesen különböző dolgokban. Tehát az analógiás
gondolkodás a belső látást veszi alapul, amely a formák és
az események mögötti tartalmat és törvényszerűséget kutatja.
Az analógiás gondolkodásból ered az ezoterikus tanítások
egyik központi alaptétele, mely szerint a fizikai (látható
és tapintható) világ, a láthatatlan, vagyis a csak
érzékelhető (szellemi) világ leképeződése. Tehát, minden
dolog a szellemi világból indul ki, és a látható világban -
a szellemi törvényszerűségek szerint - meghatározható
formában fejeződik ki. Az analógia "ahogy fent, úgy lent"
törvényének egyik változata a "ahogy bent, úgy kint". Ez
szűkebb értelemben azt jelenti, hogy ami az emberben belül
van (gondolat, érzelmek, és az egész belső világa), az
megjelenik (leképeződik) a külsején és a környezetében is.
Ezért ez megfelel annak az univerzális törvénynek, hogy a
szellemi (láthatatlan) valóság megjelenik a látható, fizikai
világban.
Az elemekről:
Az ezoterikus világnézet szerint a látható és láthatatlan
világok egyaránt a négy elemből (a keleti tanításokban 3,
illetve 5 elem van) - tűz, levegő, víz, föld - épülnek fel,
és ezek egyensúlyán és kölcsönhatásán alapulnak. A szellemi
minőség megfelelője a tűz, melynek a földelem a kiegészítő
és kiegyensúlyozó párja. A gondolati (intellektus) minőséget
a levegő jelöli, kiegészítő, melynek a kiegyensúlyozó párja
a víz, mely az érzelmi minőségnek felel meg.
A szellemi hierarchiák:
Az ezoterikus gondolkodásához a hierarchia (szentek uralma)
kapcsolható. Az ezoterikus szemléletben ez, azt jelenti,
hogy a világ (mikrokozmosz és makrokozmosz) felépítése
piramisszerű. A piramis csúcsán pedig a legnagyobb szellemi
érték áll, az, ami a legközelebb van a tökéletességhez, a
halhatatlansághoz, és az egységhez, ez az ami áthatja az
egész rendszert (a szent szellem). A piramis alján pedig az
van, ami ettől a legtávolabb áll - vagyis a fizikai világ. A
szellemi hierarchiát valahogy így kell elképzelni: a csúcson
a Teremtő, vagyis az öröktől létező és örökké való
Egy (azaz a „tiszta” szellem) áll.
Mindahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy az
ezoterikus tanítások szerint az anyag nem más, mint
összesűrűsödött energia (ahol a szellem adja meg a formát).
Az energia pedig az idők kezdete óta létező Szent
Szellemtől, azaz az istentől (teremtőtől) származik.
Tehát a világot alkotó „három alaptétel” a szellem, az
energia, és az anyag, egy és ugyanaz, ezeket csupán a forma
különbözteti meg. A szellemi hierarchia további jellemzője,
hogy aki vagy ami "fent van", az „látja” és érzékeli azokat
akik, és amik alatta vannak, és bármikor hatással lehet
azokra - ez viszont fordítva nem igaz. A hierarchia alsóbb
szintjén lévők nem látják, és közvetlenül nem érzékelik a
felettük levőket, így hatni sem tudnak rájuk. /A földi
világ is piramisszerűen épül fel, ám a szellemi és az emberi
hierarchiát egy nagyon nagy és nagyon döntő erő - a
szeretet - különbözteti meg egymástól!/ A
szellemi hierarchiában minél „fentebb” helyezkedik el
valaki, annál erősebbek a szellemi képességei, de mindezek
mellett több és tökéletesebb benne a szeretet is. Ez
fordítva viszont így igaz: egy lény minél alacsonyabb
szinten áll a hierarchiában, annál távolabb van az isteni
szeretettől és tökéletességtől.
A teremtett szellemi világok három hierarchiája:
Mely az egyházi és az ezoterikus tanítások szerint a kilenc
angyali rend, melyhez az alábbiak sorolhatók:
I. hierarchia: szeráfok, kerubok és trónok - ők
állnak Istenhez a legközelebb.
II. hierarchia: uraságok, erők és hatalmasságok -
ők közvetítenek az I, és III, hierarchia
között.
III. hierarchia: fejedelmek (ők felügyelik az
uralkodók, a törzsek és a népek békéjét) arkangyalok (ők a
főangyalok) és őrangyalok.
Az őrangyalok állnak legközelebb az emberekhez, ők
közvetítik Isten parancsait és a mindennapi élet
során is ők segítik az embereket.
A legalul lévő fizikai lét
pedig, a fentieknek az anyagba való leképeződése.
Az égi szellemi hierarchiáról:
ez magában foglalja az isteni rendet és a szeretetet - ennek
semmi köze sincs az erőszakhoz és az elnyomáshoz, ez csupán
az emberi „hierarchia” (ranglétra) sajátossága. Ezért az
ezoterikus tanítások nem beszélnek sem egyenlőségről, sem
demokráciáról. Hiszen tanításai során Jézus sem mondta azt
soha - hogy egyelőek vagytok, mindig csak azt mondta, hogy
testvérek vagytok, és szeressétek egymást. A szellemi
hierarchia nem csak az égiekre, hanem az ember szellemi
útjára is vonatkozik. Valahol legalulról indulunk el,
bejárjuk és megtapasztaljuk a szinteket, és egyik szintről
csak úgy jutunk a következőre, ha megértünk
arra
(ehhez sok
esetben kevés egy inkarnáció). Vagyis csak akkor léphetünk
egyik szintről a másikra, ha eljött annak az ideje, átestünk
a beavatáson, és átengedett a Kerub (a küszöb őre). Ugyanis
minden egyes szint nagyobb tudatosságot és több szellemi -
lelki és testi energiát hoz, ehhez viszont belülről kell
felnőni. A fentiek alapján, egyetemes igazságot tartalmaz az
a közmondás, hogy hasonló, a hasonlónak örvend, vagyis az
emberek az útjukon azokkal értik meg legjobban egymást, akik
hozzájuk hasonló szellemi szinten vannak.
A földi, szellemi hierarchiákról:
a szellemi hierarchiáról írtak földi viszonylatban is
igazak, azaz minél magasabb szintre jut el valaki a földi
szellemi hierarchiában (az ezoterikus tudásban és annak
megfelelő használatában) annál nagyobb lesz a (szellemi)
szabadsága is. A szabadsággal növekszik az ereje is, ám a
megszerzett tudással és erővel párhuzamosan növekszik a
felelőssége, és az alatta lévők javára végzett szolgálat
mértéke is. Továbbá földi viszonylatban is igaz az, hogy
valaki minél alacsonyabb szinten áll a szellemi tudásban,
annál kisebb a világra ható ereje és annál korlátozottabb a
szabadsága, és az egész élete.
(a kapott „erő” földi hívságok megszerzésére - pl.
szükségesnél több pénz, vagyon, élvezetek, mások feletti
uralkodás…stb. - nem használható. Az erőt csak szolgálatra,
útmutatásra, és mások segítésére lehet és kell használni, a
feladat nem teljesítése és az útról való letérés karmát von
maga után!)
A vonzás hatalma - a rezonancia törvénye:
A rezonancia törvénye az ezoterikus szemlélet alaptanításai
közé tartozik, mely szerint minden dolognak van egy
alaprezgése, hasonló a hasonlót vonzza, és a bevonzott által
megerősödik, az ellentétek pedig kioltják egymást. Az
ezoterikus alapszemlélet szerint, ennél a törvénynél is
megkülönböztetünk tágabb - világi - azaz makrokozmikus, és
szűkebb - emberi - vagyis mikrokozmikus megnyilvánulást is.
Ez szűkebb értelemben azt jelenti, hogy életünk során
leginkább azzal találkozunk, ami bennünk van (azaz életünk
minden „külső” történése a belsőnk kivetülése) mert a
találkozás a hasonlóságok összekapcsolódásával jön létre.
Mindez azt jelenti, hogy olyan emberekkel, eszmékkel és
lehetőségekkel találkozunk, melyek - (ha számunkra
tudattalanul is) - de bennünk is ott vannak. Amennyiben a
dolgokat tágabb értelemben szemléljük, akkor a rezonancia
törvénye azt is jelenti, hogy a valóságnak csak azt a részét
tudjuk érzékelni, amellyel rezonánsak vagyunk - vagyis
amelyre affinitásunk van. Tehát minél tágabb és
emelkedettebb a tudatunk, annál több mindent tudunk a
körülöttünk lévő világból és annak történéseiből
(rezgéseiből) érzékelni.
Az energiaminta törvénye:
Az energiaminta törvénye kimondja, hogy bármely tevékenység
- legyen az gondolati, vagy akár fizikai - egy rá jellemző
rezonanciát, azaz energiamintát hoz létre. Ez az
energiaminta egyre erősebb és egyre tartósabb lesz, ha egyre
többen, egyre többször, és egyre nagyobb erővel végzik az
adott tevékenységet. Pl. egy kisebb csoportnak van egy
hobbija, melyet ők naponta gyakorolnak, így ez először
létrehoz egy energiamintát a csoport tagjaiban, majd idővel az
univerzumban is. Minél többen és minél többször űzik ezt a
hobbit, az energiaminta annál jobban megerősödik, majd az
univerzumban is létrehoz egy energiamintát, azaz egy morfogenetikus teret. A morfogenetikus tér energiája először
csak a hasonló érdeklődésűek számára lesz érzékelhető, aztán
ahogy erősödik, már mások számára is érzékelhető és
befolyásoló erővé válik.
Ez a magyarázata annak, hogy amit sokan és erősen hisznek
(vagy egyes érdekcsoportok elegendő erővel ismétlik -
„sugározzák”)
az afféle igazságként kerül be a köztudatba és tudattalanul
hat mindenkire, azokra is, akik eredetileg másként
gondolkodtak („világi” példa erre a reklámok és
a média befolyásoló ereje).
Tehát, minél erősebb a minta, az annál nagyobb távolságból
lesz érzékelhető és annál nagyobb lesz a vonzó és
megvalósító ereje is. Aztán, ha egy hit, vagy egy szokás
létrehoz egy energiamintát, akkor az, az univerzumban
magként viselkedik, és a hasonló energiáktól megerősödve
„kikel” - vagyis kézzelfogható (fizikai) valóságként
leképződik, megnyilvánul a világban. A fentiek egyaránt
érvényesek a mikrokozmikus és a makrokozmikus sík, szellemi
és fizikai síkjára is.
A *szinkronicitás:
Az ezoterikában akkor beszélünk szinkronicitásról, amikor az
események egy időben, egymással párhuzamosan zajlanak le a
valóság különböző síkjain. (*szinkron - görög eredetű szó,
melynek jelentése: egyidejű, azonos időben zajló esemény). A
szinkronicitás a rezonancia és az analógia törvényének egyik
következménye. A szinkronicitás szót C.G. Jung használta
először műveiben, a jelentős dolgok és történések
egybeesésének leírására. Jung szerint az álmokban és
misztikus élményekben megjelenő tudattalan szimbólumok
gyakran megegyeznek a fizikai valóságban megtapasztalt
dolgokkal. Úgy vélte, hogy a szinkronicitás képezi az
*asztrológia és egyes jövendölések alapját.
Asztrológiáról
és jövendölésről
spiritisztaként:
tény, hogy a
múltból fakad a jelen és a jelenből fakad a jövő. Vagyis
hozott és tanult képességeink, valamint környezetünk és
neveltetésünk bizonyos fokig meghatározza tetteinket és nem
tetteinket. Tetteink és nem tetteink pedig erősen
meghatározzák a sorsunkat, tehát életünk eddigi eseményei
befolyásolják a jövőnket ~ sorsunk. Viszont mindezek mellett
életünk folyamán történnek velünk okságot nélkülöző
(mindennek van oka, de az ok emberi logikával nem mindig
érthető) - események is. Továbbá léteznek jelek, melyek
előre vetítenek bizonyos jövőbeli eseményeket, plusz
léteznek megérzések, amikor is egy erre affinitással
rendelkező személy megérez, vele vagy mással, másokkal eddig
meg nem történt eseményeket - azaz hosszabb vagy rövidebb
időn belül rá, másra, másokra váró történéseket, találkozásokat. Ha az
asztrológia és a jóslások életünk eddigi eseményein
alapszanak, akkor mi a helyzet a fenti két sorban vázolt
eseményekkel? Talán részemről nem elbizakodottság azt gondolni, hinni
és állítani, hogy a
jövendöléskor látott - kapott „eredményeket” egy
szemmel nem látható felsőbb erő "súgja - közvetíti", és azt, hogy
ezen információk nem teljesen vezethetők
vissza eddigi életünk
történéseire - mindezt
tapasztalataim
és okkult ismereteim is megerősítik.
Azaz valamilyen szinten léteznek életünknek (sorsuknak)
előre megírt és elkerülhetetlen eseményei.
A „véletlen” törvénye:
A rezonancia és az analógia törvényének sokkal lényegesebb
megnyilvánulása az ún. véletlen. Az ezoterikus tanítások
szerint nincsen véletlen, azaz mindig és minden valamely
okból történik. A szellemi világban rend és törvényszerűség
uralkodik, amely leképeződik a fizikai síkra is. Mivel nem
mindig látunk rá a dolgok mögötti összefüggésekre, és az
emberek nagy része nem tudja összekapcsolni a fizikai
megnyilvánulást a szellemi törvényekkel, így a köznyelvben
előszeretettel nevezzük "véletlennek" a törvényszerű
eseményeket. A törvényszerű események egyszerű példája az,
amikor az életutunkhoz és az azon való haladásunkhoz
szükségünk van valamely lényeges dologra, akkor találkozni
fogunk azzal a személlyel, információval, aki - vagy ami
ahhoz hozzásegít bennünket.
A polaritás törvénye:
Az ezoterikus tanítások további fontos alaptörvénye a
polaritás. Mely azt jelenti, hogy az ember olyan (képzelt)
„valóságban” él, ahol mindent kettősségben érzékel: ég és
föld, szellem és anyag, jó és rossz, férfi és nő. Ezzel
ellentétben a polaritás törvénye kimondja, hogy a két
ellentétes minőség (nő és férfi, /jin és jang/ ég és föld,
éjszaka és nappal, jó és rossz/ egységet alkot. Ezt az
egységet az ember azért látja kettősnek, mert a gondolkodása
poláris (a polaritás abból fakad, hogy az ember a
paradicsomból való kiűzetéskor elhagyta az egységet)
Ezoterikus tanítások a pólusok működéséről:
A két legalapvetőbb póluspár a női és a férfi, de ezek nem
azonosak a biológiai nemekkel, inkább az energia minőségére
vonatkoznak, ahogy azt az ősi Kínai jin-jang (yin-yang)
elmélet tanítja. A jin-jang elmélet szerint az univerzumban
nincs csak jin, vagy csak jang pólus, hanem mindkettő
magában hordozza az ellenpólusát (pl. minden nőben vannak
jang - azaz férfi tulajdonságok, és minden férfiben vannak
női - azaz jin tulajdonságok) is. A
jin-jang elmélet
abból az ősi kínai (taoista) elképzelésből ered, hogy minden
emberi, természeti és világegyetemi jelenség két egymással
ellentétes (de nem szembenálló) ősprincípiumból, a jinből és
a jangból áll.
Vagyis az univerzum eleve kétpólusú, a két pólus pedig
kiegészíti egymást és ez adja az egységet, tehát egyik pólus
sem távolítható el a világból.
Tehát amit materiális beállítottságú világunkban az
ellentétek közti harcnak tekintenek, az valójában az
univerzum erőinek és energiáinak kiegyenlítődése. (pl. a
szervezetben a serkentő jang és a gátló jin funkciók
állandóan ellenőrzik egymást és a kiegyenlítődésre
törekszenek. Ha ez az egyensúly felborul és bármelyik elem
túlsúlyba kerül, előbb - utóbb létrejön a testi betegség.
Tehát az emberi világra oly jellemző ellentétek közötti harc
felesleges, ugyanis az univerzum törvényei szerint az
ellentétek nem ellenségek, hanem egymás kiegészítői, így
egyik sem "győzhet" véglegesen a másik felett.
Az
univerzum erői a kiegyenlítődésre törekszenek, ezért ahogy
erősödik az egyik pólus, úgy gyengül a másik, tehát előbb -
vagy utóbb bekövetkezik a pólusváltás. A pólusváltás
következtében az eddig gyenge pólus megerősödik, és az a
pólus, ami eddig erős volt, gyengül, majd elveszíti az
erejét. A polaritás világát nem lenne szabad letagadni,
hanem tudomásul kell azt venni, mint létező „valót”, mert az
a természet alaptörvényei közé tartozik. A megoldás az
ellentétek egyesítése (ez adja az egységet) és nem az
„egyik” vagy a „másik” pólus választása. Mivel a polaritás
az emberi gondolkodás sajátossága, így emberi gondolkodással
nem is kerülhető ki. (Kivételt csak azok a megvilágosodott
mesterek képeznek, akik már olyan fejlett szellemi szinten
állnak, hogy földi tartózkodásuk során nem szükséges
belépniük a polaritás világába). Ahhoz, hogy valaki
visszajusson az egységbe, előbb el kell fogadnia és meg kell
élnie a poláris valóságot. Az ezoterikus tanítások szerint a
világ eredeti állapota a tiszta szellemiség, ahol egység
van. Ez a létállapot
(a paradicsomból való kiűzetéskor)
megtört és lefokozódott (ezt a megtört létállapotot fejezi
ki a polaritás törvénye) azaz az egységből létrejött a
kettősség, a polaritás. Az ember legfőbb szellemi célja
pedig nem más, mint az, hogy visszajusson az egységbe, a
tökéletes létállapotba.
A fenti tanítások egyaránt
érvényesek a mikro és a makrokozmoszra is.
Az éberség ezoterikus fogalma:
Az ezoterikus tanítások gyakran
hivatkoznak az éberség fogalmára, mely az ősi mesterek
szerint az egyik legnagyobb cél az ember életében. Az ő
rövid és tömör megfogalmazásuk szerint az az ember éber, aki
felébredt az érzékek csalóka világából, és tudja, hogy a
földi materiális világ, nem más, mint az érzékek, az
értelem, az érzések és a szenvedélyek által keltett illúzió.
Ahhoz, hogy valaki éber, azaz ezoterikus szempontból nézve
tudatos legyen, az egység világában kell élnie, amikor -
ahol egynek éli meg magát „mindennel”.
Ahogy az emberi tudat eltávolodott az isteni egységtől,
lecsökkent az ébersége, és un. kába, alvó állapotba került.
Az un. kába tudatállapot jellemzője, hogy az ember így, az
egységtől elszakadva, magányosnak - „elveszettnek” érzi
magát. (Napjainkban kezdenek „ébredni” a lelkek, ennek a
következménye, hogy az emberek tudattalanul is keresnek
valamit, ami választ ad a léttel, az élet értelmével, és a
halállal kapcsolatos kérdéseikre: honnét jöttünk, hová
megyünk, van e élet a hál után?..,stb) Nos, amit
„tudattalanul” keresnek az emberek, az nem más, mint az az
egység, amitől valaha eltávolodtunk. Ugyanis a kába - alvó
állapot megszünteti és elfedi az egység-tudatot, azaz azt,
hogy mindannyian egyek vagyunk mindennel (vagyis az élet - a
lét, a világmindenség egy tőről fakad). Ennek megértéséhez
vissza kell kanyarodnunk a
hierarchia törvényéhez,
amely kimondja, hogy, a szellemi csúcson az egy -
azaz a szentszellem áll, aki maga az egység, ő a forrás és
belőle ered minden, tehát itt a tudat (még) egységben
érzékel mindent. A szellemi hierarchia alján a kábaság, az
alvó, álmodó állapot van, itt a tudat bizonytalanul,
kétségek közt vergődve és „elhagyatva” érzi magát. Itt a
tudat be van zárva önmaga szűk világába, amely nem más, mint
a racionális és materiális emberi tudat. Tehát az alvó -
kába állapot, egyenlő a csökkent beszűkült tudattal, melyet
az ősi ezoterikus mesterek csak úgy neveztek - megtört
lét.
A fentiekből kifolyólag az éberség - az „éber tudatállapot”
az ember legnagyobb és legvégső célja, amely nem más, mint a
forráshoz, az egységbe való visszatérés, és a legtisztább
szellemiséggel - a szent szellemmel - való azonosulás, ahol
már nem létezik a halál. Korunk embere, az un „*nyugati
ember”- * (racionális, materiális) aki büszke arra, hogy
mennyi mindenre rájött és mennyi mindent „tud”, szinte
mindent „tanulással és a tanultak alapján történő
cselekvéssel" akar elérni. Holott az éberséget nem lehet
akarattal, „fizikai” erőfeszítésekkel, racionális ismeretek
megszerzésével elérni, mert ez mind - mind elvág bennünket
az éberségtől, az egységtől. Az egység csak
megvilágosodással, azaz isteni kegyelemmel érhető el,
szokványos emberi tettekkel nem szerezhető meg. Napjainkban
a „nyugati emberek” hajlamosak azt hinni, hogy a földi
szellemi megismerés (az észbeli tudat) a tudattalanul
keresett, hiányolt „dolgoknak” (az egységnek) a kulcsa. Ám
ez a tudás felszínes, csak a külsőségekre, a látható, kézzel
fogható, ésszel megmagyarázható dolgokra irányul, és nem a
lényegre, nem arra, ami a „földi” valóság mögött van. Ez a
tudat, olyan mintha semmit sem tudna az ember, hiszen ez nem
az Egytől (nem az egységből) hanem a megtört létből
származik.
Bejelentkezés telefonon:
+36-20-344-1742,
vagy
E mail
Elérhetőség:1181
Budapest, Havanna u.
Budapest 2014.01.06
-
Sámuel jós, numerológus & terapeuta
<< tovább >> |
 |