AKASHA - az Univerzum Nagy Könyvtára:

(Ahol minden meg van írva, ami volt, van és lesz, illetve minden és mindenki számon van tartva)

I. BEVEZETŐ

Az akasha az univerzum történetét rögzítő, tároló könyvtár, amelyben minden esemény, információ megtalálható a kezdetektől fogva. Ezt a rendszert a misztikusok "A Beszélő Fény Krónikájának" is hívják. Nem azonos a világéter teljes hullámterével, mivel abból a háttérzaj, a szüntelenül zengő idővisszhangok (ez a szférák zenéje) miatt nagyon nehéz közvetlenül használható információkat kinyerni. Az akasha az Isten által létrehozott és működtetett könyvtár, a totális lexikon, melynek adatbázisa rendezett és könnyen visszakereshető módon van eltárolva. Ez az egész teremtésben felhalmozódó minden tudásnak, történésnek a raktára.

Az akasháról a mai napig csak nagyon kevés embernek van bármiféle tudomása a Földön, és még kevesebben vannak, akik képesek olvasni belőle, kikeresni az őket érdeklő információkat (jósok, sámánok, látnokok, tanítómesterek). Peter Krassa könyve, az Akasha krónika, amely 2000-ben magyarul is megjelent a Trivium Kiadónál, ám egyes vélemények szerint rendkívül szegényes mű és szinte semmi használható ismeretet nem tartalmaz magáról a könyvtárról. Ez persze nem csoda, hisz a földi (materiális) tudomány helyett eddig is, főként csak mi, misztikusok foglalkoztunk az isteni adattárral, és mi is, csupán olvasói szinten. Ezért döntöttem úgy, hogy honlapomon, közzé teszem ezt az írást, amely röviden ismerteti az akashát, illetve annak szerkezetét és működését.

II. AZ AKASHA FIZIKAI SZERKEZETE

Az akasha fizikailag egy rengeteg részegységből felépülő, időszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tároló rendszer (olyan, mintha sok - sok szerver lenne hálózatba kötve). Az egyes elemei az univerzum különböző térbeli pontjain találhatók. Konkrétan: minden dimenziórendszernek, azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek megvan a maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tároló elemből állnak. Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb kapacitású.

Az egyes tárolók felépítésükben és működésükben, a lélek szerkezetét követik, csak ezek lényegesen nagyobb méretű barionokból állnak. Amolyan "szuper nagy" lélek részecskék, tároló gömbök, amelyek nagyon jól védett és információsan árnyékolt bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi támaszpontjain találhatók, a folyamatos működésükhöz szükséges, technikai kiszolgáló apparátusokkal együtt. Többféle típus is van belőlük, a legnagyobbak teniszlabda méretűek, és természetesen mind intelligens, akár a normál (emberi, isteni) lelkek. Ez gyakorlatilag egy olyan értelemmel bíró számítógépes adatbank, amelyben az információk térbeli gravitációs hologramok formájában, időhullámokként terjedve (forrástól-forrásig) őrződnek a végtelenségig.

Tehát nem elektronikus formában, bitekbe kódoltan, mágneslemezen vagy CD-n, netán papírra nyomott szövegek, képek formájában tárolja az információt! Ezek az általunk ismert és használt anyagi hordozók kapacitásukban, elérési idejükben, tartósságukban és működési megbízhatóságukban messze elmaradnak az akasha rendszereihez képest.

A tárolók mindegyike több, multiplexes (sokcsatornás) kommunikációs időszállal kapcsolódik a társaihoz, de ezek nem alkotnak teljes gráfot. A hálózat felépítése, kombinált fa és csillagpontos (lényegében hierarchikus), valamint gyűrű alakú, amiben teljes az információk ismétlődése. Minden adat legalább két helyen van eltárolva, két külön bázison és tárolóban, az univerzum két különböző pontján. Így ha bármely helyi adattároló támaszpont megsérül, vagy megsemmisül (baleset, háború, természeti katasztrófa, vagy egyéb műszaki hiba miatt), az információk akkor sem vesznek el.

Az akashában az adatforgalom folyamatos, vagyis állandóan, szünet nélkül íródnak bele, az új események információi, külön beviteli csatornákon, illetve bármikor kérhetnek ki belőle adatokat a rendszerhez hozzáférő intelligenciák, más csatornákon keresztül. Az időszálak ezért szimplex üzemmódban működnek, bennük, rajtuk az adatátvitel mindig csak egy irányban folyik. A rendszer az egyes teremtési korszakok kezdetétől a végéig működik, és külön fizikai tárterületeken őrzi a korábbi korszakok összes információját is. A kapacitása és a műveleti sebessége, amivel ír, keres és szolgáltat, valami elképesztően óriási (pikoszekundumokról - 1 ps = 10^-12 s, - sőt femtoszekundumokról - 1 fs = 10^-15 s - van szó!), de nem korlátlan. Nagy terhelésnél itt is előfordul, hogy több másodpercet kell várni a válaszra. De az még így is rövid idő, ha figyelembe vesszük, azt, hogy időnként a keresett információt az univerzum legtávolabbi pontjáról kell előkeresni a kiszolgálónak!

Az egyes tároló gömbök tematikusan megosztott adatrögzítést végeznek, vagyis az információk már eleve többféle indexelésnek megfelelően kerülnek rögzítésre benne. A gondolatok, amik állandóan ott kavarognak mindenki lelkében, igazából a beérkező információkat, tapasztalatokat indexelik, csoportosítják és jelölik meg. Hozzáfűződnek az eltárolódó adatokhoz, megkönnyítve később a visszakeresés folyamatát.

Az Isten minden teremtménye, tehát az összes növényi, állati, emberi, isteni lélek, időszálasan rá van kötve (kapcsolva) erre az adattárra. Minden lélek lokális információ gyűjtő, feldolgozó, tároló rendszerként működik a teremtésben, vagyis szerves része az akashának. A nagy tároló gömbökben mindenkiről létezik egy teljes másolat, ami állandóan, azonnal frissül. A különbség egy lélek és a róla készülő biztonsági másolat között csupán annyi, hogy a lélekben az információk élnek, manipulatívak, dinamikusak, vagyis futnak, aktívan cselekednek, működnek, mint valami program (jobb hasonlatot nem igazán van rá a jelenlegi földi fogalomkészletből), míg a háttértárban lévő másolat csak egy passzív, statikus, nem futó, vagyis holt adathalmaz. Egy lélek megsérülése (rész információk megsemmisülése), netán "teljes" megsemmisülése esetén a teremtő, ezen másolat alapján, teljes pontossággal újra tudja őt alkotni, azaz, képes őt visszaállítani, az eredeti létezési állapotnak megfelelően - így semmi sem vész el a rendszerből.

III. AZ AKASHA ADATTÁROLÁSÁNAK MÓDJA

A beérkező információk több forrásból származnak. Egyrészt a lelkektől érkeznek, másrészt vannak külön kronovizorok (gravitációs távcsövek, időhullámokat érzékelő felvevőkamerák), amelyek vagy messziről, az adott szektorhoz tartozó akasha bázisról végeznek rögzítést, vagy kimennek a helyszínre (apró robotszondák formájában) a közeli felvételekhez. Így bármi is történik egy csillagrendszerben, bármelyik bolygón, akár jelen vannak ott lelkek, mint megfigyelők, akár nem (pl.: természeti jelenségeknél), mindenről készül feljegyzés. A robotszondák képesek álcázni magukat, hogy a jelenlétük ne zavarja meg az események menetét, és a reakcióidejük mindössze néhány másodperc. Vagyis bármi érdekes történik a teremtésben, amiről jó lenne közeli felvételt készíteni, másodperceken belül térugrással odaérkezik egy rögzítő egység. Ezek vezérléséről, irányításáról külön operátorok (kezelők) gondoskodnak. Ők (ezek a lelkek) a könyvtárosok, az eseménytárosok, akik az akasha üzemeltetőiként dolgoznak az univerzumban.

Az akasha nem csak a fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti, hanem a szellemi világok életét is, vagyis gyakorlatilag semmi sem maradhat ki belőle. Még a galaxisok közti mélyűrben zajló történésekre is odafigyelnek, sőt az univerzumon kívüli dolgokra is, a nemtér-nemidőben zajló folyamatokra. A mi univerzumunk téridő buboréka természetesen kapcsolatban áll az őskáoszban létező többi univerzummal, és azok akasháival, bár nem mindegyikkel van időszálas összeköttetése és állandó információcseréje.

Az információk tárolása (ez keleti népmesékben a szellem a palackban) többféle szempont szerint történik. A két legfontosabb indexelési típus a hely és az idő. Konkrétan: (Hely) KI, milyen lélek, melyik lélekfraktálon, melyik galaxisban, csillagrendszerben, bolygón, városban, tehát pontosan, fizikailag a téridőben, hol gyűjtötte az információt. (Idő) MIKOR, milyen helyi időszámítás szerint, mikortól -  meddig történt a dolog.

Ezen kívül léteznek tematikus tárolók is, amikből nagyon sokféle van. A rendszer belső redundanciáját növelik, a keresési időt pedig csökkentik ezek a műszaki megoldások, javítva a keresők (adatkezelő szoftverek) találati arányát. Az érdekesség kedvéért felsorolok néhányat. Egy lélek (ember) adott életében használt összes személyes holmija, tárgya, ami az övé volt megtalálható egy helyen. Ide tartozik a testi kinézet is, a ruhái, a pohara, a játékai, a bicskája, az autója, stb. Vagy külön megnézhető minden, amit az élete során leírt vagy lerajzolt az illető. Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta, mert csak leírta egy papír fecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt.

Vagyis a teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés homályába a visszakereshetőség reménye nélkül. Az egész fecni megtalálható az adattárban, tehát még a rajta lévő radírozás nyoma, az ujjlenyomat, maszat, stb. is. Hisz a lélekben minden érzéklet, még az érzések és a gondolatok is mind számon vannak tartva. A testünk minden atomja, sőt elemi részecskéje "számon van tartva", nemhogy a hajszálaink! Az egyes tudományágak eredményei szintén különféle felosztási rendszerek szerint kereshetők. Egy adott bolygón egy adott teremtési korszakban, pl. fizikából minden felfedezés, kutatás, kísérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is, hogy ki, hol, mikor csinálta. Kérhető vázlatszerűen (mintha könyvet olvasna a lélek), de megnézhető holografikus filmen is az egész eseménysor, akárha most játszódna, élőben.

A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való keresés ténye is, hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért. Az eseménytárosok egyben felügyelik az adatforgalmat, segítenek a keresésnél a kevésbé gyakorlott felhasználóknak, illetve megakadályozhatják bizonyos információk lekérését a hálózatból. A teremtés biztonságos, irányítható működéséhez nagyon fontos az információk megfelelő szeparálása, áramlásuk szabályozása. Egy adott rendszert (lelket, lélekcsoportot) védeni kell a rá nézve veszélyes tudástól (gondolatvírusok), illetve ha bajba kerül, megfelelő tudással lehet a legkönnyebben meggyógyítani, átprogramozni a megfelelő működésre. Lényegében minden gyógyító beavatkozás egy rendszer információ tartalmának feljavítására, módosítására irányul alapvetően.

Végezetül, hogy legyen némi fogalmunk az akashában tárolódó információk mennyiségéről, íme egy összehasonlítás. Ha szöveges formában tárolná egyetlen teremtési korszak adatait a rendszer, sűrűn teleírt, vastag lexikonokban, akkor ehhez nagyjából egy akkora könyvtár kellene, mint Pest-megye (kb. 6000 km²). Tele magas polcokkal, rajtuk roskadásig pakolt könyvekkel.

IV. KERESÉS ÉS OLVASÁS AZ AKASHÁBAN

Ahhoz, hogy bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási adathalmazban, először is tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. A keresési feltételek és kulcsfogalmak megadásával kell leszűkíteni a keresőprogram számára a lehetséges válaszok számát, mennyiségét. Mindez gondolati úton történik, tehát nem valami billentyűzeten kell bepötyögni valamilyen nyelven a kérést (bár a gyengébbek kedvéért még ez is megoldható).

Az akashára rá lehet csatlakozni közvetlenül, az oda vezető időszálon keresztül vagy közvetve, valamely információs terminál segítségével. A szellemi világban könnyebb hozzáférni eme készülékekhez, a fizikai világban ugyanis (itt a Földön) jóval kevesebb van belőlük (pl. frigyláda). Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértőt (eseménytáros angyalt, beavatott tanítómestert, Buddhát, stb.), nézzen utána az őt érdeklő adatoknak. A számára tiltott információkhoz persze így sem juthat hozzá, erre nagyon ügyelnek a földi világ információs integritására (érintetlenségére), szeparációjára (elkülönítésére) felügyelő angyalok.

Törvényszerű, hogy minél magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban, annál több információhoz fér hozzá az akashából. Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. Aki jól tud kérdezni, az jó válaszokat is kap az egésztől (mintha barkochbáznál). Az ezoterikus titkokba történő beavatás tehát lényegében azon kulcsinformációknak az átadásából áll, melyek révén a lélek önállóan képessé válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez.

Vannak beavatottak, akik az emberek személyes élettörténetében tudnak olvasni, mások a történelem eseményeit képesek megszemlélni, vagy valamely tudományág eredményeihez férnek hozzá jó hatásfokkal. A művészek, alkotók, feltalálók, sámánok mind kiemelkedő affinitással rendelkeznek az akashából való információ kinyerését illetően. A lelkük információ tartalma egybevágó az általuk keresett adatokkal, ezért náluk könnyen jön az ihlet, gyorsan eszükbe jut a megoldás a hálózatból (ez az inspiráció, a sugallat). Természetesen mi lelkek nem vagyunk egyformák, hisz különféle feladatok végrehajtására lettünk megteremtve és felkészítve. Ezért mindenkinek megvan a maga kedvenc szakterülete, amiben tehetséges.

A Teremtő képes rá, hogy bizonyos információkat zároljon a teremtményei, illetve egyes lelkek, vagy meghatározott lélekcsoportok elöl, azok ugyan kereshetők, de titkosak, azaz, számukra nem tudhatóak. Ilyen például a jövőbelátás, bizonyos események és dolgok nem tudhatóak (pl. a lottó nyerőszámok), vagy a múltba látás, több teremtési korszakra (eonokra) visszamenőleg sem működik. Persze azért mindig akadnak kivételek, pl. Nostradamus, akinek mint ismeretes, hozzáférése volt az egész földi jövőhöz, a mostani idők végezetéig.

V. ÉRDEKESSÉGEK AZ AKASHÁRÓL

Ha mégis rögzítésre kerülnek az akashából egyes rövid részletek anyagi hordozófelületen, akkor azt általában különleges (kopás, törés, sav, rozsda és hőálló) fémlemezekre nyomják, melyek nagyon stabil, időtálló (aranytartalmú) ötvözetből vannak. Ilyen akasha lemezeket máig őriznek a Föld több pontján a beavatottak, illetve eltemetve várják a felfedezésüket évezredek óta. Ezt a tudást nagyon gondosan elrejtve vigyázzák a későbbi korok bölcs emberei számára az Isteni Tanács megbízásából. Mi jelenleg ezekhez egyáltalán nem férhetünk hozzá, mert a civilizációnk féktelen pusztítási vágyában (öntelt ostobaságában) könnyen megsemmisíthetné az ősi tudás eme kulcsfontosságú hordozóit, ahogy ezt tette már több esetben. Lásd, a mayák szent könyveit, a rovósámánok arvisúráit, a Kínában és Tibetben őrzött feljegyzéseket vagy az alexandriai könyvtár tűzre hányt papiruszait.

Persze mi sem maradunk azért tudás nélkül. Az olyan szentként tisztelt könyvek, mint a 64 kötetes Védák, a Biblia és a Korán gyakorlatilag szemelvények az akashából. Bizonyos információk kivonatai egyszerűsített formában a "köznép" számára. A Védák például versbe szedve, 64 témakör köré csoportosítva tartalmazzák a tudás lényegét az univerzumról, mint valami tankönyv sorozat. A Biblia több rétegben kódolt információkat tartalmaz a jelenlegi teremtési korszak eseményeiről - ezt már javában fejtik a zsidó egyetemeken számítógépekkel. Erről Michael Drosnin-nak  jelent meg 1997-ben könyve (magyarul a Vince Kiadónál jelent meg 1999-ben)  Lásd: Eseményhorizont - A Biblia kódja a hét pecsétes titok - című írást.

Az akashát azért nevezik (allegorikusan) "Beszélő Fény Krónikának", mert a mindentudás tárháza segíti hozzá a lelkeket a megvilágosodáshoz, a bölcsesség és az értelem fényéhez. A lélek számára egyébként az időhullámok, és az általuk hordozott információk érzékelése világító, fénylő észleletként jelentkezik közvetlenül. Ez, az ókori teremtésfilozófiákban, a BESZÉD, a SZÓ, a HANG, a LEVEGŐ, illetve a SZÉL modulációját (információ tartalmát) jelentette. Ma már ismeretes, hogy ennek semmi köze sincs az emberi szájaláshoz és a bolygó atmoszférájához. Lásd: Eseményhorizont -  Teremtési princípiumok - című írását. A Fény azért "Beszél", mert az univerzumban mindenhol jelenlévő fénykvantumok (a tér és a fény) mind intelligensek és forrásrendszerükben őrzik az általuk begyűjtött tudást. A lelkek centrumában is, ugyanilyen energiakvantumok egzisztálnak a szentély közepén.

További különlegessége az akashának, hogy benne a jövőről is találhatók feljegyzések. Azok a leendő, még a jövőtérbe tartozó események, amelyek determinisztikusan vagy nagy valószínűséggel következnek a jelenbeli állapotokból, a rendszerben mint jóslatok, előrevetített lehetőségek szerepelnek. Ezeket az aktuálisan hozzájuk tartozó extrapolációkkal (valószínűségi értékkel) együtt maga a rendszervezérlő intelligencia szolgáltatja, jeleníti meg a kérdező számára. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a jövő sohasem végzetszerű és elkerülhetetlen. Ami még nem volt, az még csak terv. Általában az öt legvalószínűbb lehetőségről készít jövőképet ez az előrejelző "szoftver". A kép annál elnagyoltabb lesz, minél több a döntési csomópont, minél messzebb nézünk előre a jövőben és minél kevesebb a determinisztikus kényszerhatás.

A három dimenziós földi világban reinkarnálódni, testbe születni azzal jár a lélek számára, hogy (a születés angyalai) kitörlik a tudati memóriájából, minden korábbi emlékét, tudását. Ez mindenkire nézve kötelező, még az Isten kerubjaira is. Gyakorlatilag a nulláról indulva kell itt újraépítenünk az életünket, a személyiségünket, az ezzel járó számtalan kockázattal együtt, ami a környezet hiányos és rossz információ tartalmának velejárója. A misztikusok által szentélynek nevezett altudatban (őstudattalan) ugyan megőrződik minden információ, amit az összes előző életei során, és a szellemi világban gyűjtött be az illető, de ez a privát akasha zárolva van a tudati (tudatos tudat) része elöl. Csak elenyészően kevés embernek, beavatott nagymesternek adatik meg az a kegy, hogy hozzáférhessen a saját akashájához, netán másokéhoz is. Az emlékeinket többnyire csak a halálunk után kapjuk vissza, ami szintén felér egy mini megvilágosodással.

A halál után a lélekben komoly információ feldolgozó folyamatok zajlanak. Először nagy sebességgel, filmszerűen, lepörög előtte az egész élete, alig 1-2 másodperc alatt. A különös ebben az, hogy a hihetetlen adatátviteli sebesség ellenére is, teljesen tisztán, és jól felismerhetően futnak át a tudaton a képek, és egyéb érzékletek, vagyis nem mosódik össze semmi. Minden információ, amit a lélek a testbe születésétől a haláláig begyűjtött, újraolvasásra és ellenőrzésre kerül. Ilyenkor az akasha automatikusan összehasonlítja a lélek tudati és tudatalatti részében felgyülemlett információkat, a szentélyben (őstudattalan) eltároltakkal, és a biztonsági másolattal, hogy ne legyen különbség, azaz a lélekről esetlegesen se legyen információ hiány. Ezután következhet az ítélet, amikor a lélek önmaga megítéli az adott életének eseményeit, hogy ezáltal meghatározhassa a karmája állását. (ez a valódi purgatórium, az un. tisztító tűz, ahol a lélek, az EGO felelősség hárításai nélkül szembesül a tetteivel, illetve nem tetteivel, azaz test nélkül látja és érzi annak hatását, amit tett, vagy nem tett). Majd az önmaga által meghozott "ítéletet"  felterjeszti az isteni tanácshoz, vagyis a lélek hierarchiában felette álló, róla gondoskodó, vezetői feladattal megbízott, bölcs (isteni) intelligenciák csoportjához. Ők felülvizsgálják a döntését, és jóváhagyják, illetve ha szükséges, módosításokat javasolnak. Ezután láthat neki a következő életét, reinkarnációját megtervezni, annak szükséges eseményeit és paramétereit összeállítani, továbbá megkeresni az ehhez szükséges megfelelő helyet, időt, környezetet és testet. Ha ez is megvan, akkor léphet a szellemi világba, hogy ott éljen egy darabig. Ez a dolgok menetrendje általában a mi szellemi világunkban.

VI. SAJÁT - MEGÉLT - TAPASZTALATAIM

Én többnyire akkor szoktam nézelődni az akashában, amikor alszok, vagy jósolok, de az életemnek egy - egy fontosabb döntése előtt is, önkéntelenül belépek az Akashába. Jóslás alkalmával a keresett - kért információk, megérzéséként és a kártyalapok által jelentkeznek. De jönnek információk, azaz megérzések, ellazult állapotban is, ilyenkor, az általam legelőször önkéntelenül (gondolkodás nélkül) kimondott szó, az eredmény - vagyis - a jövőt előre vetítő jóslat. A saját életemet érintő dolgok és döntések alkalmával, viszont többnyire álmokként, jelekként, de természetesen kártya, vagy inga jóslatként is jönnek információk számomra.

Bevallom időnként engem is érnek meglepetések, például olyankor, mikor egy szükséges információ, egy tudás, egyszerűen eszembe jut, pedig jelen életemben biztos, hogy nem tanultam, nem hallottam, vagy olvastam azt. Olyan mintha már eleve tudtam volna, és csak azért akkor jutott eszembe, mert akkor volt (itt az ideje) rá szükségem. Ilyenkor elgondolkodok, és, konstatálom, hogy ez nem más, mint az  AKASHA válasza, melynek én magam is, (mint információ halmaz szintjén, bárki más) a részét képezem. Ezeknek az információknak az elfogadásához, és használatához, rengeteg alázat, és persze nyugodt lelkiállapot szükséges. Kellő alázattal és bizalommal, viszont nagyon meg tudja könnyíteni (és gyorsítani) az ember életét és munkáját, az, ha belelát a saját jövőjébe. Természetesen senki sem -  (beleértve a  jósokat, sámánokat, látnokokat és tanítómestereket is) - kutathat kedve szerint az adattárban, azaz, vannak dolgok, események és miértek - melyek rejtettek, és bármennyire is szeretnénk, nem tudhatók és nem hozhatók le a földre.

VII. ÖSSZEGZÉS

Mindezekből láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépített információs hálózat működteti a teremtést, az életet, diszkréten megbújva a háttérben, miközben mi emberek (erről mit sem tudva) a szerepünket játsszuk a világ színpadán. Az információ, és a tudás az egyik legfontosabb dolog a teremtésben. Ahhoz, hogy hozzájuthassunk, minél előbb meg kell tanulnunk a teremtésinformatika (információ geometria) alapjait, azt, hogy miként kell tudáshoz jutni, azt feldolgozni, eltárolni, megőrizni, visszakeresni, tovább adni, felhasználni mindannyiunk boldogulására. Addig is, míg ez a többség számára nem  kivitelezhető, útmutatásul, segítségül maradnak a különböző jóslások, horoszkópok, és a Számmisztika - illetve Numerológia módszerei. Ugyanis ezekkel ki lehet olvasni, az Akashából, az emberek (de akár egy- egy népcsoport, illetve hozzávetőlegesen a világ) sorsát, feladatát.

Hiszen, már korábban is írtam, az ember sorsa részben el van rendelve, (vagyis a születés előtt ő maga meghatározza azt), de természetesen létezik szabad akarta is. Ez abban nyilvánul meg, hogy a lélek önként dönt, követi az általa felállított utat (ez mellet, megkíséreli megvalósítani egójának bizonyos vágyit és céljait) és könnyebben boldogul, vagy letér arról és a saját (az EGO) akaratát kívánja - akár karmikus "csapások" - közepette is, járni, megvalósítani. A Karma és a kallódás alól, nem ment fel az senkit, hogy "tudatosan" nem ismeri és nem találja az útját, mert ezt bárki megismerheti. Tehát érdemes, sőt szükséges, odafigyelni a jelekre, az álmokra, és ha valaki az útját illetően elbizonytalanodott, jóshoz, asztrológushoz fordulni, mert a sors és az eredeti út meg van (írva) az AKASHÁBAN.

Bár az emberiség a XX. században kilépett a "tudatlanság korából" (leginkább a technika terén, ám ezzel egy időben, szinte teljes eltávolodott önmagától, és a spiritualitástól!) és elindult a megvilágosodás felé vezető (hosszú) úton. Létrejöttek és elterjedtek a különféle telekommunikációs rendszerek (közkönyvtárak, újságok, posta, telefon, rádió, televízió, számítógép, internet), és sokszorosára nőtt a civilizációnk által forgalmazott adatok mennyisége. Ezzel egy időben az emberi tudat is tágítani, növelni igyekszik önnön képességeit (agykontroll, gyorsolvasás, hipnopédia), a változások szükségszerűen egyre gyorsabban zajlanak, ám az emberek jó része, (a sebesség miatt) képtelen ezt a fejlődést követni. Továbbá képtelen visszatérni (legalább is egyelőre) a spirituális élethez és világszemlélethez. 

A távlati célhoz - mely a "tudásalapú" (a tudás, az okok ismerete!) társadalom felépítése, pedig elengedhetetlen, a spirituális élet és világszemlélet - azaz önmagunk és hozott utunk, illetve a körülöttünk lévő dolgok összefüggéseinek ismerete - még sok, (lehet 1 - 2 emberöltőnyi) időre lesz szüksége, az emberiségnek. Továbbá nagyon sok munkára, szervezésre, tanulásra és nem utolsó sorban lelki és tudati fejlődésre. Ennek a folyamatnak, még most a XXI. században is, csak az elején tartunk, azonban a távlati cél elérésével egy időben, (vagy inkább vele párhuzamosan) valószínűleg egy lelki internet létrehozására is sor fog kerülni - amely nem más mint, az egyetlen közös (globális) tudati halmazba való összekapcsolódás.

VIII. Utószó:

A lélek az univerzumban létező legtökéletesebb információ tároló rendszer, az, hogy a tudatunk mégis felejt, az isteni kegyelem része, ez segít megújítani önmagunkat, és az életünket.

Isten pedig nem más, mint a lelkek, és minden létező élet összessége - intelligenciája.

Ítra és szerkesztette: Sámuel jós

(Felhasznált irodalom: Eseményhorizont - Az univerzum nagy könyvtára: Az Akasha.)

Budapest 2010. 08. 09 -11.