Nyitólap  ::  Hórusz története  ::  Bemutatkozás  ::  Az ezoterika alapfogalmai  ::  Akasha krónika  ::  Kártyajóslás  ::  Asztronumerológia  ::  Sorselemzés  ::  Életút elemzés  ::  Kapcsolat elemzés  ::  Szeretetösztön és szex  ::  Elérhetőség

Szerelmi kötésről  ::  A boldogsághormon hatása  ::  Lelki tanácsok ::  Gyógyítás  ::  Átok és rontáslevétel  ::  Szellemlények  ::  Megszálló szellemek  ::  Szellemlények osztályai  ::  Karma  ::  A jin - jang elmélet  ::  Árjegyzék

Hórusz Jósda
 

Az emberi lélek titkai:

I. Az életenergia:

Az ember, mint szuverén lény a fogantatásakor kapott életenergiából gazdálkodik életciklusa folyamán. Az életenergia minősége pedig a genetikai program információs tényezőitől függ. Ezek  a fogantatás pillanatában fennálló bolygók egymásra hatásai és a napszél energia. Tehát az egyén sorsa fogantatása pillanatában eldöntött. Az életprogram (genetikai kód) kijelöli számára az élete folyamán bejárandó életutat, karmát. (* karma – szanszkrit szó, mely tanulást jelent). Az életút testre szabott feladatokkal van kikövezve. Az viszont, hogy az ember, mint szuverén lény mennyire tudja teljes testi erejét és lelki energiáját a feladat végrehajtásának alárendelni, még egy tényezőtől függ - a környezet hatásaitól. /*A karma optimális esetben, az életutat, a sorsot jelenti, ez esetben a karma nem teljesítése, nem jár büntetéssel, legföljebb boldogtalansággal. De vannak kötelező karmikus feladatok is, melyek a lélek fejlődését és „vezeklését” szolgálják, vezeklés - avagy karma, mely azt jelenti, hogy amit előző életében elkövetett mások ellen, azt most neki is meg kell élnie - pl. vagyonos ember volt, de fösvény és zsugori, ezért ami keveset következő életében össze tud gyűjteni, azt szét kell osztania a rászorulók közt. Ha vezető volt és visszaélt a hatalmával, vagyis azt önös célokra használta és nem a rábízott nép boldogulására, akkor a következő életében - életeiben (hogy ez meddig tart az a tettei súlyától függ) elnyomott, mások kénye - kedvének kiszolgáltatott személy lesz. Ha a hozott feladatokat nem teljesíti, akkor előbb apróbb veszteségek, majd komolyabb veszteségek és karmikus, nem, vagy nehezen gyógyuló betegségek figyelmeztetik őt, ha ekkor sem engedelmeskedik, előbb - utóbb mindenét elveszítheti és koldusbotra jut! Ha pedig gyökeresen letér a hozott útról, akkor az őrangyala még a spirituális érése előtt - ez születési évünk számainak összege és születési hónapunk periódusos számértékének, valamint születésnapunk egyjegyű számának összege - (pl. 1991.05.14 = 1+9+9+1+6+1+4 = 31) - megszervezi a halálát. Ezért van az, hogy sikeresnek mondható focisták, celebek, manökenek, stb. fiatalon hirtelen meghalnak./

Amennyiben ideális a két szülőpár közötti kapcsolat (két nem találkozása), akkor elmondhatjuk, hogy a kisgyermek ideális körülmények között kapja meg az indíttatást az életútjára. Az már aztán rajta múlik, hogy mindezt hogyan használja ki az élete folyamán. Ha az óvodában, vagy az iskolában objektív akadályok, úttorlaszok emelkednek, azt vagy átugorja, vagy megkerüli - vagy fejjel nekimegy és összetöri magát, vagy a torlasz maga alá temeti. Már a fogantatás pillanatában eldől, hogy az egyén kifelé forduló - extrovertált- vagy befelé forduló – introvertált típusú egyén lesz e. Vagyis már a gyermekkor elején látszani fog, hogy vezéregyéniség lesz e (domináns jelleg), vagy alárendelt szerepet fog a későbbiekben betölteni.

Az embert az érzelmei vezérlik, vagyis az érzelmek jóval meghatározóbbak és erősebbek, mint a logikus gondolkodás (az agyban jóval nagyobb területet is foglal el az érzelmi központ, azaz a limbikus rendszer)! Az egyén cselekedeteit, azaz azt, hogy mit tesz egy-egy közelebbi, vagy távolabbi cél eléréséért, élete folyamán a test és a lélek kölcsönhatásából keletkező információs és érzelmi áramlatok határozzák meg. Amennyiben a célhoz vezető út végigjárása közben akadályok gördülnek eléje, akkor a fogantatáskori (az ember sorsa jórészt már a fogantatáskor eldől!) napszél energia és csillagállás alapján fog cselekedni azok leküzdésének érdekében. A test és lélek kölcsönhatása mindenképpen meghatározó jelleggel bír. Mindez azt jelenti, ha a lélek egy beteg, vagy a lélek céljaihoz alkalmatlan test börtönébe zárva senyved, akkor vagy megtalálja a kiutat, vagy depresszió, búskomorság és apátia lesz úrrá az egyénen, esetleg az út elkanyarodik, esetleg önmagába visszatérve öngyilkosságba torkollik. Amennyiben a lélek kap valahol léket, akkor a testen manifesztálódnak a lélek sérülései és különböző testi (pszichoszomatikus) megbetegedéseket produkálnak, tehát a test és a lélek szorosan összefügg egymással.

Az állam, a rendszer szerepe az ember életében:

Amennyiben az a társadalom melyben élünk, olyan jóléti államot produkál, hogy mindenki tehetsége szerint alakíthassa az életét és ne legyenek egzisztenciális, minimális létszükségleti gondjai, akkor abban az országban magasra szárnyal a lélek és épül a test. Ha, viszont az állam elnyomással, lakosai sanyargatásával, munkaerejének kisajtolásával akarja a nemzet létét fenntartani minden, dugába dől!! Az emberek depressziósak, megkeseredettek és boldogtalanok majd betegek lesznek, és a bátrabbak végleg elhagyják szülőhazájukat!

II. A kisgyermekkor:

A kisgyermekkor meghatározó az ember életében. A gyermekhez legközelebb álló lény. az anya, ha az anya az óvó, tápláló, szeretetet adó szerepet jól végzi, nincs baj - itt megjegyzem, hogy  a gyermeknek  a szeretet mindennél fontosabb, tehát könnyebben elviseli azt, ha materiális dolgokat (pl. drága játék, vagy ruhanemű, vagy ne adjisten korunk dívatja, drága mobiltelefon) . A baj akkor kezdődik, amikor az anya elnyomó, és/vagy nem törődik megfelelően, és/vagy nem szereti eléggé a gyermeket. A kisgyermekkori akaratelnyomás, azaz a szülő akaratának a ráerőszakolása, a cselekvés behatárolása és az elnyomó akaratának érvényesülése egy életre meghatározó tényező lesz a gyermek életében, és felnövő egyénként, határozatlan, bizonytalan, sérülékeny emberré válik. Úgy érzi a későbbiekben, hogy az elnyomó (az anya) nélkül elveszett, és minden cselekedetét az vezérli, hogy „anya mit szólna hozzá, ha...?”. Az ilyen fiúgyermekből, papucs férj lesz, azaz olyan nőt választ tudattalanul társának, aki az anya szinonimája és elnyomja őt. Meglehet a tudata ezzel nem ért egyet, ám „lázadni” nem mer, ez az ember – ha egyébként dominánsnak született, hatalmaskodó, elnyomó főnök lesz, ha részben domináns és részben nyuszi, akkor az alkoholba menekül.

Amennyiben az apa a domináns jelleg, s az ő rabiátus, uralkodó, sőt fenyítő szelleme uralkodik, akkor a gyermek szintén egy határozatlan és félénk, kockáztatni, kezdeményezni nem merő karakterré válik. Ha mindkét szülő elnyomóként viselkedik, akkor a gyermek előtt két út áll a későbbiek folyamán. Ha gyenge a napszél energiája, akkor sodortatja magát az áramlattal, s hagyja, hogy a szülei irányítsák lépteit, amíg azok élnek. A szülők elvesztése katarzishoz, azaz teljes lelki és testi összeomláshoz vezethet. Ha viszont a génekben hozott információs energiák erősek, akkor lerázza az elnyomókat, és kitör. Elhagyja a szülői házat, lázad és domináns egyénné válva jó szervező (saját életét is megszervező) *sikeremberré* válik. *Természetesen kinek – kinek más a siker, van, akinek a függetlenség egy közepesen jó életszínvonallal, de van, akinek egy vezető státusz, vagy az érzelmi vágyai megvalósítása… stb. jelenti a sikert

Az ember rövid élete folyamán sok elnyomóval találkozik. Minden elnyomó egy-egy tégla az ember életútjának boltozatán. ha túl sok az elnyomó, és sem kitérni sem kitörni nem tudunk előlük, akkor ezek az elnyomó téglák boltozatot alkotnak életutunk felett, és bezárnak bennünket önmagunkba. A test és a lélek így az objektív körülmények csapdájába esik, és megadja magát. Ez esetben két út áll előtte - vagy elpusztul, vagy elfut a körülmények és önmaga elől, aztán egy új egyéniséget ölt magára. Ez is megoldás, de mivel nem teljesíti „karmáját” - azaz a magával hozott élettervét, boldogtalanná válik. Tehát, itt az optimális megoldás az "ember küzdj és bízva bízzál" lenne, ugyanis minden emberben benne van a kudarcélmények feldolgozásának tudománya, mégis van aki a kudarcokból erőt merít, (természetesen ez is csak egy bizonyos határig igaz, ugyanis itt is él a közmondás - a többség győz) míg más összeroppan alattuk. 

A lélek harmóniáját, és az érzelmi áramlatok egyensúlyát a megfelelő mennyiségű sikerélmény alapozza meg, és erősíti is azt. Ha valakit állandóan lekicsinyelnek, a sarokba rugdosnak, az elkallódik, még akkor is ha tehetséges. Ha viszont - akár csak egy középszerű embert is - állandóan dicsérnek, buzdítanak, az kibontakozhat, és sikeres emberré válhat. Tehát az érzelmek nagyban befolyásolják a lélek komfortérzetét, a lélek komfortérzete pedig befolyásolja a *társadalmat. Tehát, ha az ember jól érzi magát a bőrében, akkor az hasznos lehet a *társadalomra. /*A társadalom, ez esetben nem csupán azt a közösséget és országot jelenti, amelyben élünk, hanem a világmindenség emberiségét – ezalatt nem kell szigorúan azt érteni, hogy korszakalkotó találmányt – találmányokat hozzon létre, elégséges az is, ha maga területén harmonikusan tevékenykedik és harmóniát kelt maga körül. Hiszen ha a lélek boldog, az esetben nem csak elvesz energiát a kozmikus óceánból, hanem vissza is táplál oda, vagyis, igaz az elv, hogy minden - mindennel összefügg!/

 III. Az érzelmek:

Amint azt fentebb is írtam, az embert az érzelmei vezérlik. Amennyiben már magzat- majd kisgyermek-, ifjú- és felnőtt korban megfelelő inger-gazdag, érzelmek által fűtött környezetben nő fel, akkor a benne akkumulálódó szeretetet a későbbiekben ki tudja árasztani környezetére, vagyis akit kiskorában szeretnek (mint már írtam, a szeretet mindennél fontosabb!), az egész életében viszontszeret. Példának okáért, nézzük meg, hogyan reagálnak egyesek a macskára, vagy kutyára. A kiegyensúlyozott érzelmi áramlatoktól fűtött egyén lehajol az állathoz és ellenállhatatlan anyáskodó ösztönt érez arra, hogy megsimogassa, ölébe vegye azt az állatot. Ha pedig egy szép lovat, vagy egy oroszlánt lát, amit nem tud babusgatni, akkor lelkét szeretet futja át, azaz, megérinti őt a boldogság áramlata.

Aki nem kapott elég szeretetet kiskorában, életfogytig tartó neurózisban fog szenvedni, ez épp úgy okozhat alkoholizmust, vagy aberrációkat, mint kegyetlenkedésre való hajlamokat. Ha az ilyen ember macskát, kutyát, gyíkot, vagy pókot lát, akkor rákiált, belerúg, földhöz vágja, csomót köt a farkára, vagy éppen letöri a gyíkocska farkát. Nem tehet róla - a gonoszság a tudatalattijából jön, ő az embertársaival is kegyetlenül, elnyomóként fog viselkedni. Az elnyomók a kisgyermekkorban ki, vagy át nem élt szeretet áramlatot uralkodási, dominancia vággyal helyettesítik. Nekik a pénz nem a másik segítésére, ajándékozásra kell, hanem a milliókat élére rakva, zsugori (Harpagon) módján élve a hatalom, a siker oltárán áldozzák fel. Attól boldogok, ha gazdagságukat mutogatni tudják, ha irigylik és csodálják őket. Nincsenek tisztában azzal, hogy magamutogatásuk gyűlöletet kelt irántuk.

Aki megfelelő szeretetet kapott és adakozik, az, boldog, így nem, vagy csak kevésbé betegszik meg. Hamar legyőzi az akadályokat, úrrá lesz a bajokon. Tehát a boldog ember a közösséggel, mint támasszal, egymással kölcsönhatásban sikeresen végigjárja életútját, s szeretetben, boldogan áll az Úr elé, mikor el kell hagyni a földi létet. Viszont a boldogtalan, kiegyensúlyozatlan, betegségben nyögő egyének körömszakadtáig ragaszkodnak az élethez - vajon miért? Nos, azért, mert a tudatalattijuk nem akarja engedni őket, nem akarja, hogy megfutamodjanak sorsuk - karmájuk megélésétől. Mivel a halál menthetetlenül lekaszálja őket, a következő életükben csak úgy tudnak nagyobb lendülettel indulni, ha megtagadják gaztetteiket, s vagyonukat szétosztják, vagy alapítványba fektetik - pl. II. József osztrák - magyar uralkodó a halálos ágyán visszavonta rendeleteit.

IV. A Boldogság:

A boldogság, mint tényező, nagyon fontos az ember életében. „boldog ember az, aki jól érzi magát a bőrében.” – mondja a közmondás, és ez bizony telitalálat. A teremtő, amikor saját képmására megalkotta az embert, akkor a boldogságot és a szeretetet adta neki ajándékba. A szeretet, szerelem, kéjvágy és kéjérzet, a vágyak kiélése - ez mind hozzátartozik az ember komfortérzetéhez. Persze a  boldogság eléréséhez sokféle út vezet, van, akit a vagyonszerzés, az üzleti sikerek, vagy a pénz boldogít - a maga módján ő is boldog. De van, aki akkor boldog, ha egyensúlyban van önmagával és a  környezetével, szeret, és mások által szeretve van, míg van, aki attól boldog, ha adhat, ha szétosztogathatja javait, a szívét, a lelkét... vagyis ő akkor boldog, ha másoknak örömet okozhat. Bizony, bizony a másoknak okozott bőkezű szeretet kiárasztás is boldoggá tehet!

Nem minden a gazdagság, a kényelmes élet, mert a jólét tunyává teszi a lelket, majd a testet is. És, ha a lélek eltunyul, akkor előbb-utóbb testi megbetegedésekkel jelez, hogy hiányzik neki valami. Van, aki a gazdagságát - idejét utazgatásokkal töltve - a világ megismerésére használja fel. Van, aki alkotásba merülve fest, ír, olvas, műtermeket látogat, gyönyörködik és így építi lelke katedrálisát. Példának okáért nézzük csak meg az amerikaiakat! Ők már kisgyermek kortól elkezdik testük és lelkük igába fogását, önmaguk testi és lelki trenírozását. Megtanulják az önmenedzselést, és amíg nyugdíjba nem mennek, feszesre spannolt idegekkel és izmokkal jelen vannak a társadalmukban, mert ott nem lehet lazítani. Aki elbambul, az kiesik a sorból és kihull, mint a férges alma. Náluk az egész hasznos életút kétharmadát teszi ki személyiségünk fejlesztése. Amikor már kifizették a házukat, autójukat, és felnevelve útra indították gyermekeiket, akkor elmennek nyugdíjba és elkezdik élni saját életüket. 

Azt, ami szunnyadt bennük, most megvalósítják: egyetemre járnak, művészetet, nyelveket, tudományokat tanulnak. Alkotnak, és a magas nyugdíjból utazgatnak a világban. Az életük hátralévő húsz évében csak a testük és a lelkük harmóniájára és annak összehangolására figyelnek. Új karaktert alkotnak maguknak és végigjárják az életútjukat. Igen! Ennek így kellene lenni nálunk is, de mi csak szerényen tudunk a hobbinknak élni. Tehát az aki a létfenntartási harcban még az önmegvalósításra is tud időt fordítani, és a test és a lélek állandó karbantartására, trenírozásra is szakít időt, az, boldog, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján született. Végezetül jegyezzük meg, hogy nem attól boldog az ember, amit kicsikar a sorstól, hanem attól amit önmagából tud adni a *társadalomnak - * ez nem csupán azt a közösséget és országot jelenti, amelyben élünk, hanem az egész világmindenség emberiségét, hiszen, ha a lélek boldog, nem csak energiát vesz el a kozmikus óceánból, hanem energiát vissza is táplál oda!

Budapest 2012.11.22 - 24.

 Elérhetőség:1181 Budapest, Havanna u. 54.

Árjegyzék

Bejelentkezés: +36-20-942-7238

Ha kérdése van, írjon nekem:

  kattintson ide

<< tovább >>